Megbeszéltük, hogy hosszabban sokkal jobb lenne, de a rohanás, az rohanás és kész.
Mikor megérkeztek, Áron az emeleten játszott, majd mikor meglátta a "vendégeket", azonnal csicseregni kezdett. Annyira jó hallani mikor másoknak mesél, ilyenkor derül kis számomra is, mi az, ami a leginkább foglalkoztatja. Fél órán keresztül megállás nélkül mesélt. Eddig azt hittem, sokat beszél, de most már tudom, hogy nem sokat, hanem folyamatosan. :)
Nem is emlékszem mindenre, de szóba hozta Hanna kiesett fogait, a krokodilt, akit megsimogatott, és a sárkányt, aki igazából egy beöltözött ember volt, és nem voltak éles fogai sem, viszont annyira félelmetes volt, hogy Feribe kapaszkodva azonnal el kellett hagyni a terepet.
Abból, amiket mond egy töredékrész szokott megmaradni bennem, és őszintén sajnálom, hogy nincs minden zsebemben papír meg ceruza, mert szívem szerint mindent feljegyeznék, annyira eredeti, sokszor megdöbbentő. Pláne, hogy a korát messze meghazudtolja az éleslátásával, a szókincsével, a kifejezésmódjával.
Tegnap este éhesen ült le az asztalhoz, és nyafogott. Mondom neki, hogy nyafoghat, de ettől a vacsora sajnos nem lesz kész hamarabb, bármennyire is igyekszem, viszont nekem nagyon rossz hallgatni ezt, vagy énekelhetünk is, és akkor gyorsabban telik az idő.
- A második lehetőséget.
Vissza kellett kérdeznem mit mond... :)
Lefekvés előtt kinyitottam a teraszajtót, hogy szellőztessek egy kicsit, a redőnyt nem engedtem le teljesen. A gyerekek szokták leoltani a kislámpát, szeretik a húzókás megoldást, rendszerint vita tárgya, ki legyen az első. Áron toporog a kisasztal mellett, azt mondja, fél a sötéttől.
- Mama, nem szeretném leoltani a lámpát.
- Alszunk most már, nyugodtan oltsd le, idebújhatsz hozzám, ha félsz.
- Akkor is félni fogok.
- Nézd csak, nincs teljesen leengedve a redőny sem, bevilágít a hold.
- De Mama, a hold nem világít, csak a nap tud úgy világítani, hogy világos legyen, de a nap elment aludni, majd reggel fog világítani.
- Mama, mikor Malajziában voltunk, én bementem a nagymamával a medencébe a búvársílécemmel.
A Vadasparkban tekeri a háromkerekűt. Feri megy mögöttük, Lelle megpróbálja utolérni. Fut, ahogy bír, Áron hátranéz, és mikor már elég közel van hozzá Lelle, belegyorsít. Lelle feladja, elkeseredik. Áron hátrafordul:
- Nem vagyon nagyon nagyon zsivány. Csak egy kicsikét.
Lököm a benti hintán. Magasra kéri, nagyot lendül, kacag közben. Lassul a lendület, már van ideje beszélni, rákezd.
- Mama, a Pali mikor lökött, ferdefordult a hinta.
- Igen, előfordul, mert elég szűken tettük fel. Ha szélesebben tennénk, akkor nem menne ferdén.
- Ha én építész leszek, akkor én szélesen fogom ezt a hintát feltenni, és akkor majd nem ferdefordul.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar