A számítógép egész nap be van kapcsolva nálunk. Részben, mert ez az egyik szelep nekem, részben pedig mert ez az egyik rossz szokásunk. (az a sovány vigasz cserébe, hogy a tv a sarokban porosodik... hogy miért ringatom magam abban az illúzióban, hogy az rosszabb, mint ez?...)Így aztán nem is tudom, min és miért csodálkozom. Talán nem is csodálkozom, mint inkább lenyűgöz. Az a természetesség, ahogyan Hanna kezeli az internetet.
Az első ámulatba akkor estem, amikor még alig beszélt, felmászott a székre, megfogta az egeret, és mozgatni kezdte, miközben a monitort pásztázta a tekintetével. Honnan tudta, hogy mi az összefüggés? Honnan, hogy mit kell keresnie?
A következő, és masszívan kitartó döbbenetem egy pár hete kezdődött. Először a "back" gombot láttam, hogy használja, aztán azt, hogy keresi az egérrel, hogy adott oldalon mit lehet megnyitni. Továbblépett magától, anélkül, hogy bárki tanította volna. A duplaklikk, a kinagyítás úgy megy neki, mintha mindig ezt csinálta volna. Vannak olyan billentyű kombinációk, amiket mi tanulunk, lesünk el tőle. Otthonosan mozog ebben a világban, ami miatt az egyik felem büszke, a másik meg féltő...
Tudom, hogy ebben a korban sokan hasonlókkal kápráztatják el a szüleiket, és örülök, hogy emellett a legfőbb játék a valós és nem a virtuális. Jó, hogy ki tud lépni abból a világból, egyelőre harcok nélkül, és remélem, hogy a mérleg nem billen át a túloldalra.
Ezzel együtt ő már egy nyú dzsenörésön és ez így van jól.
Négy hónaposan... az alapozás...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar