Senin, 18 Oktober 2010

Cím se kell ide

A nyárban az is jó, hogy nem kell mindig a bejárati ajtón közlekedni, mert van egy jó nagy teraszajtónk is, azon jövünk megyünk ilyenkor. Vagyis olyankor. Mert annyira még nincs meleg, hogy csak lerúgjuk a bentit és belecsússzunk a kinti papucsba...
Így aztán nincsenek is cipők a teraszajtó külső oldalán... Kivéve Dani fahasogatós fekete papucsát, amiben olykor a postáshoz szoktam kiszaladni. Ma délben is ebbe ugrottam bele, amikor nekiindultam, hogy lefényképezzem a legújabb tavaszváró jelentkezőnket, a kis sárga krókuszt. Így néz ki :)
Arra nem számítottam, hogy a jóidő kicsalogatja a lányokat is utánam. Pedig szaladtak, harisnyában, ujjongva a csibészségükön, meg azon, hogy végre nem fáznak. Mikolt egy kicsit a zsebretett kezes új tudománynak is örült :):)
Azt nem állítom, hogy kevésbé vagyok fáradt, mint eddig, de a napsugarak csíkjai, amik bekúsztak a házba, határozottan jót tettek velünk.

Tidak ada komentar:

Posting Komentar