Háromnaposra bővítettük a hétvégét, és megkértünk mindenit, akit csak lehetett, hogy legyenek ma a lányokkal. Pali és Peti kezdtek reggel, aztán jött Mari és a délután esti végét az anyukám vállalta. Bár Hanna délután nem aludt, (az elmúlt pár alkalommal amikor nem voltam vele, jellemzően kihagyta a sziesztát, de ezen egy cseppet sem csodálkozom... ) jó kis napjuk volt, és remélem a többiek is így gondolják.
Mi hárman eközben megjártuk a környező dombokat, kicsit eltévelyegtünk, de végül sikerült célba juttatni egy kis csomagot. Virtuálisból valós ölelés lett, képekből pedig élet. Olyan jó volt...
Aztán Visegrádon horgonyoztunk le, megebédeltünk, majd kivettünk egy szobát, (a légyottot Áron jelenléte legalizálta) és mert moziba nem jutottunk volna el, a notebook közreműködésével megnéztünk egy filmet. Elejétől a végéig, pedig volt velünk egy (tündér)fiúcska, aki mindeközben aludt, majd evett, majd nézelődött és kommentelt. Végül pedig úsztunk egyet, Dani még szaunázott is.Óriási élmény volt egy rövid időre újra egy gyerekesnek lenni. Persze nagyon más ez, mint az elsővel volt. Visszaidéztem, mikor Hannával először mentünk el egy napra hármasban és mosolyognom kellett. Az akkor olyan nehéznek és kihívásokkal telinek tűnt... Friss szülőnek lenni, friss babával, rutinok nélkül, tele kérdőjelekkel az optimális keresgélése közben. Persze a szívem egy darabja otthon maradt és a gondolataim egy részét is a kislányok töltötték ki, olyan jó volt csak Áronnal lenni, figyelni őt, és mellette olyan nagyon jó volt kettesben is lenni.
Nagyon nagyon feltöltődtünk.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar