Dani holnap elrepül... És legközelebb csütörtök éjjel látom majd, a lányok pedig csak péntek este. Nem is emlékszem már, hogy mikor volt utoljára, hogy ilyen sokáig nem volt velünk.
Ma este odaültem mellé a fotelba, ahol általában a notebookjával várja, hogy Hanna elaludjon. Legtöbbször csak elszaladok mellette, le a földszintre, hogy tegyem a dolgom, és nem is szólok, hogy Hannát ne zavarjam.
De ma este úgy éreztem, meg kell állnom, oda kell bújnom hozzá.
Dolgozott, mint ilyenkor mindig.
A halk beszélgetésünkre Hanna megébredt és behívott magához. Megölelgettem és elmondtam neki, mennyire szeretem.
Kifelé Daninak is. Mosolygott.
Holnap elrepül, és nagyon hosszú lesz ez a négy nap nélküle.
Hanna rózsaszín meglepetést kért tőle, Mikolt pedig pirosat. Áront ma ő altatta, nálam nem tudott megnyugodni.
Így kéne elbúcsúznunk minden este...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar