Mit hoz ez a tavasz?

Neeem, nem fogok szülni idén. :):) és jövőre sem...
Van annak értelme, hogy olyan helyen élünk, ahol (elvileg) négy évszak váltogatja egymást.
A tél, bármennyire is siránkozós a vége felé, segít nekem hogy lelassuljak, elmerengjek, hogy megtapasztaljam, hol vannak a határaim. Többet alkotok, többet gondolkodom ilyenkor, bár sokkal mélabúsabb vagyok, és kevésbé nyitok, de ez talán nem csak rám igaz.
Hogy elérkezett a tavasz, azt azon is érzem, hogy kétségem támad, megérdemlem-e. Aztán pedig eltűnődöm, hogyan tovább. Ha az ember megszokja, hogy küzd, nehezen engedi el magát. És ha elengedi, annak következménye van. Kicsúszik a kezéből a gyeplő, amit oly szorosan igyekezett tartani, míg muszáj volt.
Így vagyunk. Csodálkozunk a nagy melegben, közben megzabolázhatatlanná válnak a kiscsikóink. :) És természetesen egy utolsót mordul a betegeskedés is, jelenleg talán egyikünkre sem mondható, hogy teljesen egészséges. Nekünk "öregeknek" mindenünk fáj, fejtől derékig és onnan is túl. Elfáradtunk talán? Kevés a vitamin? Sok a gyerek? :):) Igen... Ma a játszótéren eléggé elkerekedett egy anyuka szeme (neki csak egy volt, sejtem miért...) amikor megkérdezte, hogy ezek a picikék mind tesók-e és válaszoltam is. Aztán este nézegettem, hogyan nőnek, milyen látványos még a különbség és mennyire elenyésző lesz ez tíz év múlva... Nagyszerű dolog ez, főleg ahogyan testvéresednek, és elképesztően sok energiát igényel...
És az aprónép... Áronnak újra váladékozik a szeme. És szörcsög is. Szívom az orrát, kapja amit kell. Mikolt megint csúnyábban köhög, és neki is folyik az orra. Talán ő az, aki a tesóságát a leginkább testileg éli meg. Beszélni még nem tud... Hanna is köhög, és neki is folyik az orra. Nem kicsit. Pedig eddig ő bírta a legjobban. Bárki beteg volt, ő állta a csatát. Kidőlt. Ma este hányt is, egész nap étvágytalan volt. Remélem ezzel az egyel megússzuk, jó volna éjjel nyugodtan pihennünk.
Lassan megszokjuk majd, hogy jó dolgunk is lehet, hosszabbak lesznek a nappalok, és nyílnak majd sorban a virágok. Érik majd a gyümölcs, de előbb virágba borul a cseresznyefa. Deszeretnék egyszer Japánba menni...
Addig is olyan jó nézegetnem ezt a három virágszálat. :):)