Áron és a reflexek

Kornélozós napunk volt.
Minden alkalommal, amikor találkozunk, egy csomó kérdéssel bombázom, mert érteni szeretném a rendszert, tudni, hogy mit miért csinál. És azt is, hogy hogyan gondolkodik, az ő logikájával továbbgondolni a hallottakat, már ha megjegyzem. Mert persze közben az első Áron, vagy anno Mimi és mellettük sajnos a továbbképzésen nem tudok száz százalékban jelen lenni agyban.
A mai alkalom is beszélgetősebb volt, hála Petinek, aki a lányokkal játszóterezett, míg mi odaát okosodtunk, ügyesedtünk.
Kornél fogta Áront, ringatta, figyelte és közben válaszolt. Tulajdonképpen az ottlétünk háromnegyed órája alatt nem történt több, minthogy Áron Kornél karjaiban nézelődött, pár percet a labdán volt, majd a játszószőnyegen feküdt a hátán, a fejecskéjét és a csípőjét alátámasztva (ebben a pozícióban amit Kornél reflexgátlónak mondott, Áron középen tartotta a fejecskéjét). A hangsúly azon volt, hogy megmutassa azokat a helyzeteket, amikor Áron magától középen tartja a buksiját. Viszont nem volt semmi masszír, semmi hintáztatás, forgatás. Miért?
Kornél magától hozta szóba, hogy az Áronhoz hasonló, gyakorlatilag teljesen egészséges gyerekeknek nem is kéne járniuk ide, de nem meri elengedni őket. Mert tart tőle, hogy amit egyszer megmutat, azt elfelejti a szülő, vagy nem úgy csinálja, ahogy kéri tőle. Vagy továbbmegy valaki máshoz, aki nem ért igazán a mozgásfejlesztéshez. Így inkább hétről hétre szereti látni az érzékenyebb idegrendszerrel működő piciket, akiknél apró eltérések láthatók most (ezekből az aprókból később sokkal nagyobb gondok is lehetnek, ha azt nem, vagy nem jól kezelik), hogy személyesen győződjön meg arról, hogy jó irányba tart a fejlődés.
Ezért van az, hogy ahogy érik a baba, Kornél újabb és újabb fogásokat, apró, játékos gyakorlatokat mutat, amelyekkel segíthetek a babámnak a megfelelő úton maradni. De soha nem tesz ennél többet. Mert meggyőződése, hogy belenyúlni tilos, segíteni lehet. Ha van min.
Áron esetében például az (asszimetrikus) tónusos nyaki reflex az, ami jelen pillanatban túlműködik. Ez a reflex 2 hónapos korig váltható ki, és alapesetben azt jelenti, hogy ha a baba az egyik irányba fordítja a fejét, akkor az azonos oldalon a kezecskéje kinyúlik , a másik oldalon pedig behajlik. Ahogy a baba idegrendszere érik, adott reflexek gátlás alá kerülnek, míg mások aktiválódnak. Mindnek megvan a helye és ideje az érés folyamatában, és nyilvánvalóan nem túl jó, ha már nincs szükség valamelyikre és még mindig jelen van. (lásd Mimi)
Ugyenez a reflex az, ami miatt feszítheti magát hátra a gyerek kézben tartva, (de akár fekvő helyzetében is) és emiatt ül be a lába közé is. A feszítésen lehet segíteni azzal, hogy hason fektetve a mellkasa alá összegöngyölített plédet teszünk, háton a buksiját alátámasztjuk. És hogy nem tartjuk függőlegesen, míg magától erre nem képes.
Bizony a függőleges testhelyzet, mint a vesszőparipa ma is említésre került. Macerásnak és értelmetlennek tűnhet, pláne, ha a büfiztetésre gondolok. Kornél azt a példát hozta szemléltetésképpen, hogy képzeljem el, hogy a hónom alatt megfog valaki és megemel. Hogy reagál erre az én (felnőtt...) testem? Tónussal. Megmerevedek. Ha letesznek a lábamra, akkor tudok laza maradni, feszített testhelyzetben nem is nagyon lehet jól mozogni.
Babák esetében is így van ez, a függőleges testhelyzettel tónusba kerül a test (érzésre ez az, amikor a baba nem simul rá az ember testére, hanem kicsit hátrafeszíti magát, tartja a fejét, ami persze ettől még billeg, hiszen még nem elég erősek az izmai ahhoz, hogy maga megtartsa (amikor hason fekszik, akkor mennyi ideig bírja kitartani a buksit? Miért lenne több ereje függőleges helyzetben?)). Az idegrendszer pedig reagál. (és azt gondolom, ezt kellene itt nagy betűkkel írnom, mert itt lakik a lényeg...) Ha sokat ingerelik, akkor nem úgy, ahogy nyugodt körülmények között tenné. Pl. folyton jobbra tartja a fejét...
DE!!! Nyilván nem attól tartja jobbra a fejét, mert függőlegesen tartottam. Persze segíthettem a kis szenzitív IRnek sokféle módon, (bal oldalamon alvásával) de az alap a gyerekben van. Én erre csak rápakolni tudok, vagy jó esetben segíteni megtalálni a jó utat.
És természetesen nem mindenkire igaz az, hogy hosszútávú következményei lesznek a függőleges testhelyzetnek. Vagy mondjuk a bébihintáztatásnak. Az viszont nyilvánvaló, hogy aki kicsit is érzékeny, annál jobb odafigyelni alaposabban. És mindemellett azt is érdemes mérlegelni, hogy amennyiben azzal, hogy ha néhány alapszabályt betartok, elkerülhetőek későbbi magatartás vagy tanulási zavarok, mennyire éri meg kockáztatni. Kényelemből... vagy lustaságból. Szerintem például sokkal jobb megelőzni, mint később korrigálni.
Találtam egy cikket, amiben épp erről van szó. Márcsak azért is szeretném betenni ide, hogy levegyem Kornélról a sámán imiget. Ember, szak, jó. És nem hibanélkül való, de nem is ezért járunk hozzá.