És ha tavasz van, akkor az egyben azt is jelenti, hogy eljött az ideje a játszóterezésnek. Végre!!!
Napok óta a Kopaszi gáthoz készülök, de végül nem ott kötöttünk ki. Viszont cseppet sem bántam meg az alternatívát, mert ez egyben régen látott barátokkal töltött délelőttöt is jelentett.
Az Etele út melletti parkban utoljára legalább tíz éve jártam, előtte pedig gyerekkoromban. Mellette gyakran elmentünk már, (a kórházba erre vezet az út) de bent még nem voltunk a gyerekekkel.
Napsütés, plusz fokok, hónak már nyoma sem volt. Hanna, ahogy kiszállt az autóból, vizslakutya módjára rohangált a szaladás öröméért, Mikolt pedig teljesen le volt nyűgözve, hol egy szélfútta falevéltől, hol egy egy suszterbogártól. Neki ez a tavasz az első igazi, amikor birtokba veheti a világot, minden új és minden izgalmas. Nagyszerű látni, ahogy ismerkedik. :):) És mindeközben fülig ér a szája.
A játszó előtt találkoztunk Sáráékkal, a lányok egymásbaborulása elmaradt, gondolom mindkettejüket lefoglalta a sok játék adta lehetőség. Azért volt közös csúszdázás és libikóka is, aztán pedig csapatostul megmásztuk a domboldalt, hogy közelről is szemügyre vegyük az ökröket-bikákat. Áron hiányzik csak a képről, ő tartotta a gépet.
Hogy azért volt öröm mindkét oldalon, azt az jelzi, hogy Sára előtte is, utána is emlegette Hannát, Hanna pedig egész este erről meséltetett.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar