Az elmúlt két nap hozományairól

Amikor Hannát hazahoztuk a kórházból, jóideig még azt sem viseltem jól, ha Dani a gyógyszertárig szalad. Pedig az nem volt messze...
Akkor sokat volt a fejemben, hogy hogyan fogom én ezt majd egyszer sokára két gyerekkel csinálni.
Aztán megszületett Mikolt, és Dani egy fél évig velünk lehetett. Amikor visszament dolgozni, és megkezdtük a "normális" életet, egészen meglepődtem, mennyire rendjén voltak a dolgaink, leszámítva, hogy jobban örültem volna, ha minden délután jó korán hazaért volna...
Most pedig itt vagyok három aprósággal, Áron három napos volt, amikor ezt először kipróbáltuk. Aztán nemsokkal később már estére is négyesben maradtunk, és most itt ez a négy nap szólóban. Azt nem állítanám, hogy egyedül vagyunk, hiszen Mariék is jönnek, mi is megyünk, anyukám is itt van este, és ma még Csilla is eljött velünk ikeázni. Minden napra jut valami program és egy kis itthonülés is.
Ennek ellenére nagy a hiány. Mikolt emlegeti a papát, tegnap este nehezen aludt el, tudom, hogy azt szeretné, hogy ő meséljen. Hanna délben elkérte a telefont, hogy felhívja, és megmondja neki, hogy ma azért már jobb volna, ha itthon aludna.
Nekem pedig a fél karom hiányzik ilyenkor. Keresem a helyem egy darabig, míg megszokom, hogy még várnom kell. És bárki is van velünk, soha nem tudom úgy elengedni a gyeplőt, mint amikor Dani is velem van. Rátanultam, hogy ezeket az egyedül töltött napokat úgy éljem a gyerekekkel, mintha nyaralnánk. Megengedem magunknak, hogy uzsonnára üvegeset egyenek, hogy meghagyják az ebéd felét és sütizzenek helyette. Hogy több a hancúrozás a lefekvés előtt. És hogy holnap reggel a pékségben reggelizzünk majd.
Mikolt ma már készségesebben hajtotta le a kis fejét, Hannának pedig az ágyában kezdtem el elmesélni hogy mi történt ma. Persze ahogy végeztünk felállt, hogy megy Áronhoz, aki ebben a két napban megtanulta, hogy a kiskendő a buksija alatt azt jelenti, hogy eljött az alvás ideje. Eddig mindkét nap kétszer mentem be hozzá, a második után elaludt. Nem terveztem így, eddig mindig mellette voltam míg elaludt, de most nem tudtam kettészakadni. Remélem nem veszi zokon, amilyen békésen szuszog mikor megérkezem mellé, úgy tűnik, rendben van ezzel.