A második

Elszoktam már a minden napos eseményrögzítéstől, de hogy a messzi havas tájakon (mégsem vágyom Olaszországba...) időző Daninak is jusson a párperces telefonbeszélgetések mellé néhány hiánypótló info, meg kép, dokumentálok...
Hanna tegnap este a nagypapának lelkesen mesélte, hogy ma a papa helyén alszik, mert a papa elrepült, és a repülőgépen csak mogyorót adtak neki enni, irgum burgum, és ha nem alszik itthon, akkor ő vigyáz rám, mellettem. Gondoltam én, hogy így lesz, de ehhez Mikoltnak is volt néhány hangos szava. A mamám jött este, hogy legyen még két kéz, és bár a fürdés a lehető legbársonyosabb arcában tündökölt, jó volt, hogy valaki van velünk.
Amint kilépett az ajtón, Mikolt rázendített, nem akart elaludni, pedig az estéket őmiatta egy kicsit átformáltam. A kisszobába száműztük a lányoktól a szivacsot, itt mesélünk, szoptatok, orrot szívok ha kell, aztán még egy darabig beszélgetünk, és innen megy mindenki a maga helyére. Mikolttal szoktuk kezdeni a sort, mert még mindig ő a leghajlékonyabb a témában. Ma más nap volt, érthető... Hannát akarta, még egy ideig ficánkolt az ágyában, de végül elaludt. Hanna pedig masírozott is át a miágyunkba.
Reggel ébredt mindenki, Áron egyszer kért csak éjjel, elkényeztettek. A délelőttöt bent töltöttük, levest főztem, aztán süteményt sütöttünk a lányok segítségével, akik lelkesen magozták a cseresznyét és szórták a tésztába a kerti ribizlit.
Babáztak, az egyik kedvenc játékuk az elmúlt időkben, hogy felmásznak a nappali ablakpárkányába, és onnan kiabálnak, intézkednek. Ma két lavórt (hordozót, amiben a baba jól betakargatva aludt) hurcibáltak fel, illetve csak Hanna, Mikolt nem tudott megbirkózni a súllyal és a magassággal. :) Amint feljutott, a kilincset rángatta, Hanna pedig lemászott, hogy megszoptassa a babáját. :)
KisMimócinak még a szeme se áll jól. Huncutkodik egész nap... :) A délutáni alvásból ő ébredt elsőnek, ritka, amikor a két kicsivel vagyok csak. Ilyenkor van ideje a maga tempójában élni a világát, harcok nélkül kirámolni, azzal játszani, amivel épp kedve van. Az imént épp a nagy keverőtálat vette ki a szekrényből, ült előtte, és tanulmányozta, ahogyan tükröződik az acéllemezen a keze. Olyan elmélyült tud lenni ilyenkor, összeszorítja a szemeit, úgy koncentrál, aztán nagyokat kacag a tapasztaltakon.
Áron tegnap is, ma is tündérfiú formáját hozta, egész nap nézelődik, mosolyog, beszél, és alszik. Ja és eszik a köztes időben. A tegnap esti fürdés után pedig nem sírt... Nagyon komoly fiatalember lett belőle, pláne Blanka képeit nézegetve... Pedig ő is milyen picike még!