A tíz hetes összefoglaló helyett...Van ez a jobbra tartása Áronnak.
Tegnap nem jutottunk el Kornélhoz, mert Mikolt nemhogy nem gyógyult, hanem ha lehet még jobban szörcsög, köhög, nem akartam másoknak ilyen ajándékkal kedveskedni.
(Azon azért elgondolkoztam, mi lett volna, ha tegnap itt hagyom a mosógépet magában vizet ontani)
Kornél helyett pedig gondolkodtam. Tanultuk anno, hogy amikor példul az egyik kar bénul, akkor tükröt tesznek a jó kézzel szemben, feladatot adnak, és a tükörben kell néznie a delikvensnek amit csinál. Vagyis vizuálisan olyan, mintha a béna keze lenne az ügyes. És használ. Nyilván Áron esetében az is használ, ha bal oldalról több inger éri, ha arra kell fordítania a kis fejét.
Aztán pedig kutakodtam, hátha találok valami nyomot, ami ok lehet. És rájöttem, hogy icipici kora óta a bal oldalamon alszik, éjjel is úgy szoptatom, hogy csak odafordulok felé. Ő viszont éjszakánként nem forog, én meg nem birizgálom, hagyom hogy álmában egyen. Többször próbáltam legalább a fejét átforgatni, de nem hagyta. Vagy ha hagyta, akkor is idővel újra a jobb arca volt felém.
Ma este a másik felemre tettem, így a bal oldalára tudtam fektetni, kitámasztottam a paplannal, hogy ne is billenhessen a hátára. Szopizott, elaludt, majd nyekergett. Nem tetszett neki az oldalfekvés. A hátára engedtem hát, a nyugodt alvásánál nem fontosabb a póz...
És itt következett a kis csoda... Vagyis az én kis csodám, aki ugyanúgy, ahogy eddig minden éjjel, a kis fejecskéjét felém fordította. Vagyis balra... És egészen reggelig így is maradt. Nem forgatta át jobbra, ami pedig a megszokott és egyben várható is lett volna. Annyira megható volt a felismerés, hogy tulajdonképpen a legkisebb "szerelmem" még álmában is folyamatos figyelmével illet. És persze azóta furdal a lelkiismeret, hogy én rontottam bele a szépséges fejlődésbe.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar