Áramszünet

Áron volt ma az első, aki kidőlt a fáradtságtól, előbb is ment fürdeni, mint a lányok, pedig rendszerint együtt fürdenek.
Hanna már a kádban lubickolt egy ideje, amikor végre rábírtam Mimit is, hogy vetkőzzön, közben Hanna újfent csicsergett...
- Nem szeretném, ha a Mikolt ma bejönne, inkább egyedül fürdenék, mert a Mimi olyan hangos.
Tény.
De mint minden rendes papagáj, ez a kicsike is csendesebb lesz, ha suttogok, ha letakarjuk... vagyis ha sötét van.
Beugrott a Maszat alszik című könyv, amiben elmegy az áram, és Maszaték végül jót játszanak a gyertyafényben, és mikor visszajön az áram sem akarnak már világosat.
- Akkor játsszunk áramszünetet, jó?
Előkerestem az elemlámpát, nem volt nehéz, mert a pelenkázón tároljuk, mióta senkisetudja megmondani, ki mikor fog újra hányni, bevittem, felakasztottam, lekapcsoltuk a nagylámpát, én pedig suttogva mondtam nekik, hogy egy barlangfürdőben vagyunk, ahol csak a fáklyák világítanak.
Csend volt, élvezettel ücsörögtek a vízben, még a fogukat is engedték megmosni szó nélkül. Olyan csendben voltunk, hogy Dani majdnem visszacsukta ránk az ajtót, mikor bejött, hogy megkeressen bennünket.
Miután megfürödtek, Hanna vagy százszor ismételte, hogy máskor is, sőt mindig így fürödjünk.
Egészen biztos vagyok benne, hogy lesz még ilyen. Nekem is nagyon jólesett a csendes fürdőzés :):)