Senin, 19 September 2011

Úgy tűnik, elég volt csak megemítenem...

Egészen boldog volnék, ha nem kezdene a blogunk egy egészségi állapotunkat bemutató helyzetjelentés halmazhoz hasonlítani, de sajnos egyelőre nem tudok lényeges változásról beszámolni, viszont mindenki kidőlt...
Vagyis Dani jól van, Mikolt is egészen gyógyulófélben, Hanna viszont este és éjjel is hányt, bár láza nincs, de nem volt megnyugtató az éjszaka. Ma nem ment oviba, és alapvetően jó a kedve, enni nem sokat akart, és köhög is kicsit.
Áronnak javulóban a köhögése, az első este óta nem volt fulladásos jelenet, bár horkol, mint egy felnőtt férfi, és egyfolytában forog az ágyban, többnyire a lábunk között köt ki. Ha köhögve ébred sír, egészen biztos, hogy fáj a torka, vagy a köhögés maga.
Peti is kidőlt, szerencsére a coldrex neki segít, most nincs láza, csak a közérzete rossz és a torka fáj.
Azt hiszem én vagyok a legvacakabbul, szívem szerint egy szanatóriumban tölteném az elkövetkező két hetet legalább, nagyjából egy hete éjjel váltakozva hol extrém őrültségeket álmodom (pótolva a kimaradt órákat), vagy valamelyik gyerekhez kelek hányást takarítani, vigasztalni, itatni... egészen szürreális egy nagyon valósnak tűnő álomból, ami rendszerint magyar vonatkozású átcseppenni ebbe a világba, majd vissza...
Mindenem fáj.
Még két nap és mindenki jobban lesz. Pont.

Tidak ada komentar:

Posting Komentar