Genting Highland

Megérkeztek a kis világjárók, Hanna azonnal robogott fel hozzám, és meg nem állt a csicsergése, miközben rettenetesen koncentrált a szavakra, mert a lanovka, meg a shuttle bus még nem ülepedtek le eléggé. :) Iszonyú édes volt, ahogy ezeknél lelassított az amúgy pergő eseményfelsorolásban, látszott, hogy élvezi, hogy valakinek el lehet mesélni, merre járt, élményből pedig úgy tűnik, jutott mára elegendő.
Van egy pár hely, ahová egészen biztosan sokat járunk majd, ilyenek a közelben és a nem túl messze lévő parkok, amelyek közül sok tópart mellé épült. Tegnap is felfedeztek egy újat, amiben egészen nagy és változatos a játszótér... No és a lanovkázás is ilyen lesz, ahogy hallom, a kínai templommal kiegészítve. Nincs messze, kellemes a levegő hőmérséklete, így az amúgy nagyon meleg délelőttökön is elképzelhető program, és jó nagy a tér a templomon belül, vagyis lehet rohangálni, szobrokat simogatni, vagy esetleg felmászni néhányra.
És hogy Hanna meséléséből a lényeget is megörökítsem: Egy sárga lanovkával mentek fel a hegytetőre, látták a mezőket felülről, de a mókusokat nem, mert nagyon nagy volt a köd. Amikor felértek, egy nagy üzletben kötöttek ki, sok ember volt, de nem voltak hangosak. Sokat kellett várni a buszra, aztán pedig Mimi egy lila lanovkával szeretett volna lejönni a hegyről, de nem jött lila, csak piros, a lilának pedig szőlő volt az oldalán.
És jó volt. :):)
A nagyoknak is nagyon tetszett, a ködbe burkolt hegyoldal, a kínai templom minden szimbóluma, a szobrok, a természet közelsége. A képek alapján is fantasztikus, szeretném látni élőben is. :)