Hétfogú és játszik

Kibújt a hetedik. Mint minden eddiginél, most is nagy sírások, örökké kézbenlenniakarás előzte meg, de mostanra teljesen áttörte a jobb alsó kettes az ínyt.
Épp amikor már elkezdtem azon mélázni, hogy újra egy inkább paramétereket bővítő kis ösztönlénnyel élünk, olyan dolgokat produkál, hogy csak pislogunk. Talán eddig tényleg mindenével a fognövesztésen munkálkodott volna.(.. no meg az evésen, és a nyúláson. Mostanra majdnem 11 kiló és 80cm. Ma kiderült, hogy legalább 20as a lába. :))
Ha ennél nemesebb akarok lenni, akkor Áronunk a legszebb emberi viselkedési módokat produkálja, kezd kommunikálni, de úgy, hogy közben figyeli a mi reakciónkat, kezd a humora és a kreativitása egyre inkább előtérbe kerülni, és mindezt úgy, hogy közben társakra van szüksége.
Vagyis elkezdett kapcsolódni, már nem kívülálló, aki a maga világában édes, és nem is kell semmi több ennél ahhoz, hogy örüljünk neki, hanem még egy hatalmas lépést tett a családhoz való szerves kapcsolódás útján, ezzel pedig megintcsak formált egyet a szerkezetünkön. :) És ez még úgy is igencsak feltűnő, ha mostanában mondjuk plasztikus ez a szerkezet.
Illusztrálva a fent leírtakat.
Ma ebéd után Hanna kívánságára két mesényit dvdztünk. Áront ez a program nem köti le, más játék után nézett. A szőnyegen ültem, odajött, és a vállara tette a két kezét, lökött rajtam egyet, úgy, hogy értsem, fel kell borulni. Jóízűen kacagott a dolgon, majd mögém sétált, és "felsegített", hol a hajamnál fogva, hol a hátamat tolva, hogy kezdhessük elölről a játékot.
Este Dani már a lányoknak mesélt a kuckóban, én épp levegőt vettem a főzés-fürdés-Hannaovielőkésítés után, Áron így szabadon rohangált a szobában. Észrevette, hogy a szőnyegen minták vannak. Leguggolt, úgy tett, mintha felcsippentett volna egy darabot és odahozta nekem, a hüvely és a mutatóujjai között gondosan szorítva, a számhoz tette, és cuppogott hozzá. Aztán ezt még vagy hatszor eljátszotta Danival is. A lányok sokat főznek, Áron pedig mindig mellettük sertepertél, de akkor sem gondoltam volna, hogy 13 hónaposan mintha játékkal fog kezdeni... :)
A lányokat Dani szokta fektetni, ami miatt (nem szeretem, de így alakult) rendszeresen elmaradt a nagy estipuszi osztogatás, mert tudtam, ha megérzik, hogy itt az este vége, még vagy száz környi ellenállást kell ledolgoznunk, mire lefekszenek.
De ma már nagyon rossz, hogy sosem köszönök el rendesen tőlük, ezért pár napja még mese közben kérek, és adok nekik, megölelgetem őket. Mikolt így adott nekem először életében rendes puszit.
Ma este Áronnal a kezemben jutott már eszembe, hogy elmaradt a búcsú, leguggoltam a lányokhoz, Áron pedig látva, hogy mi történik, megfogta az arcom, és ő is megpróbált cuppantani. A szopi és a harapás között sikerült a végeredmény, de cuppant, ő pedig rettenetesen büszke volt magára. Én meg nyilván olvadoztam... :)
És bár beszélni nem beszél, ma mégis sikerült eljutnia a vauvauig, nagy ugrás ez a hemm után. :) Na jó, volt már papa is, és baba is, sőt tratta is, de semmit nem mond egynél többször.
Várom, mi történik majd a nyolcadik fogacska után, mert már ott is kezd fehéredni az ínye.