Túl a félidőn... kicsit lefogyva, de azt hiszem nagyon kislányos ez a pocak. :) Vagy csak nekem tűnik úgy, mert tudom? :)Gyorsan, csak emlitést téve a kilókról, hogy aztán utánkövethessem, ma majdnem 70et mutatott a mérleg, vagyis eddig nyolc kilót hiztam (nem tud hosszú i-t, nagyon zavar, sorry...).
Ha a nyolcvan a cél, akkor az nagyon soknak tűnik most, pedig tudom, a végén szoktam sokat magamra kapni... de már most sem megyek a másodikra, és egy krumplileves előkészitése közben is inkább leültem ma, minthogy ácsorogjak.
Van egy tükör az előszobában, amiben jövet menet akaratlanul is szembesülök a változó formámmal, még mindig rácsodálkozom, hogy pocakom van :) Annyira gyorsan repül az idő, hogy azt hiszem nincs elég ahhoz, hogy megszokjam, pedig ha végigszámolom, akkor az elmúlt öt évben (mondjuk 60 hónap...) a mai napig összesen 31 hónapban voltam várandós...
Lelle jó sokat mozog, és Áronnal ellentétben nemcsak akkor, ha én nyugton vagyok, hanem sokszor mozgás közben is. Csuklik, nagyon szeretem ezt az érzést, bámulatos, ahogy egy húsz centi hosszú kis ember odabenn a tüdejével gyakorol. Szeretem.
Úgy érzem, belül bújik, nem igényli a simogatást kivülről, bár egyik nagy sem jött még sóvárogva, hogy érezze, ahogy mocorog. Majd ennek is eljön az ideje. :)
Apropó nagyok. :) Mikolt Jejje Józája leirhatatlanul édes, Hanna pedig összeszedi az összes hangot előbb, majd gyönyörűre formázza. Jó hallgatni ezt is, azt is. Ahogy ők mondogatják, kerül egyre közelebb hozzám is. Hát ezt is szeretem. :)
Pillanatnyilag, hogy a szülés kérdést letettem egy időre, leginkább a favorit téma foglalkoztat, vagyis a ki hol és hogyan fog aludni. Közben pedig mosolygok magamon, hiszen tudom, magától alakul ez majd... Azért mégis.
A lányoknál jelenleg négy fekvőhely van, ebből egy a mesélős kuckó, egy pedig a galéria, van egy rácsoságya Mikoltnak, és egy rácsossá alakitható, amiben Hanna születése óta alszik.
A tervem az, hogy Mimi megkapja Hannáét, csak rácsosban, Hanna felköltözik a galériára, igy megüresedik egy 60x120as kiságy, amibe vagy Áront kellene átköltöztetnünk a miágyunkból, vagy a kiságyat a miszobánkba (ahol egy már van... mondjuk épp elférhet mégegy...), Lellelaknak.
No ez a vágyálom, meg az, hogy ketten maradunk Danival a nagyágyban.
Ezzel szemben a valóság... szerintem... Mivel Lelle semmit sem kap, vagyis se szekrényt nem szeretnék venni neki (itt nagyjából body és napozó az összes ruha variáció, amire szükség lehet és Áron komódja majdnem üres, megosztozhatnak rajta békésen), se újabb ágyat, nekem viszont fontos, hogy legyen valami, amiben a születéséig egyben láthatom a dolgait, úgy szeretném az egyik kiságyat neki dedikálni... (mint ahogy mindegyiküknél már jóval a megérkezésük előtt a helyén volt a kicsi ágy... (amiben aztán Áron pl. nem sok időt töltött...))
A lányok naponta kérdezik, mikor lesz készen az új helyük, ezzel nincs is semmi baj... De hogy Áront nem fogom tudni egyelőre kitenni a lányokhoz, sem a saját ágyába, ebben biztos vagyok... Jó volna, ha elkezdeném pedig valahogyan beszoktatni a kiságyba legalább (van tervem... de mindig megdől, nem vagyok elég kitartó, Áronnal szemben, aki viszont mára a takarómat is a kettőnkének kezeli... nagyon lovagias, mert neki csak egy húsz centis csik kell belőle, a többivel takarózhatok én), hogy mire megérkezik a legkisebb, ne négyen aludjunk a nagyágyban... vagy hárman, Dani kivételével.
Látom már, ahogy két üres kiságy áll a miszobánkban, mi pedig vigyázzban alszunk, hogy a két kicsi kényelmesen elférjen a "helyén". :)
És hogy milyen egy 21 hetes... negyedjére már nem keresem vissza, megvan a többieknél. Tökéletes :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar