Elmúlt már a 23 hét is. Tegnap épp kérdezte Mari Pali, hogy érzem magam :) Nagyjából úgy, mint egy nyolcvanéves, és ezen nincs is mit szépíteni. :):) Érzem a testem korlátait, és egészen biztosan érzem, hogy minden rendben van ezzel, csak nehezemre esik, hogy nem tudok felpattanni, lehajolni, felvágtatni az emeletre.
Lellénk sokat mocorog, mindenre reagál, főképpen a testvéreire. Leginkább, ha hangoskodnak... :):) Készülődök, készülődünk, sokat gondolok a szülésre, a közeledő egyre nagyobb picakos időkre.
Otthonról is segítenek, Mariék lassan elküldik a csomagot, amiben a babakocsi és a kisruhák vannak, anyukám pedig megvette a repülőjegyet, június 18-án érkezik, hogy újabb hat hetet töltsön velünk. Dani fellélegzett a hírre, visszafelé számolja az időt, hiába, neki is sokkal több feladat jut az én halmozott korlátaim miatt.
Tegnap este, miután hazaért, Dani egyenesen a gyerekszobába ment, hogy nekilásson helyreállítani az emeletes ágy kissé foghíjas szerkezetét. A költöztetők anno nem tudták melyik csavar hová kerüljön, és nagyvonalúan kihagytak néhányat, amitől kissé ingatag volt az egész, az alsó keresztrudak például egyáltalán nem voltak rögzítve a vázhoz. Ráadásul a feljáró rése a rossz oldalra került, ezt is át kellett tenni, hogy használható legyen. Emiatt nem is gondolkodtunk abban, hogy Hanna felköltözzön. A hétvégén csúcsosodott a fészekrakásom ezirányú vágya, abban gondolkodtam, hogy vegyünk egy ágyat a kuckóba, mert nehezen tudok felmászni az emeletes ágy tetejére, ha Hanna oda költözik, de financiális okokból Dani leszavazta ezt az opciót. Nehezen, de elfogadtam, hogy nem vasárnap oldódik meg kiholaludjon kérdés...
Nade tegnap Dani olyan elánnal esett neki a szobának, hogy mire felkúsztam hozzá, már készen is volt a nagyjával, nekem már csak Hanna alvóskellékeinek felköltöztetése maradt. aztán közösen összeszereltük a nagyobb kiságyat, amiben Hanna babakorától aludt, mert Mikolt ragaszkodik a rácsokhoz. :) Hallani sem akar nagylányos ágyról. Ő igazi kuckózós, de már igencsak kinőtte a 60x120as kiságyát. Ennek a verziónak viszont nagyon örült, amint készen lettünk, bemásztak Hannával, olvasgattak, majd ugráltak... :):)
A hajdani Mikoltfészek pedig átkerült a miszobánkba, Dani kicsit csalódottan szemlélte a végeredményt, mondván, inkább egy újszülött osztályra emlékezteti, mint felnőtt hálóra... :):) végeredményben igaza is van :):):) Abban maradtunk, hogy lesz majd nekünk rendes hálónk is egyszer.
Hogy melyik kiságy lesz Ároné, még nem tudom, mert most abban alszik, ami közelebb van hozzám, de idővel ebben lenne Lellu helye... viszont egyelőre Áront nem akarózik átköltöztetni a távolabbiba... amiben most az állatai vannak. Így aztán nincs dedikált kiságy még mindig. Pedig szeretnék egy rózsaszínt és egy kéket látni lassan :):)
Íme a képek, az összehasonlítás végett az eddigi állapotok ebben az albumban vannak...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar