Ki volt a Mikulás?

Már egy ideje jártunk Gymboreera, abban a reményben, hogy a gyerekeknek ez jó program, és talán találkozunk olyan kisgyerekes családokkal, akikkel érdemes egyéb programokat is szervezni, amikor a kezembe nyomtak egy papírt. Karácsonyi parti.
Mivel semmi egyéb lehetőségünk nem volt házon kívül társaságban lenni, egészen magától értetődő volt, hogy megyünk.
Befizettem a pénzt, és míg a számlára vártam, a kislány megkérdezte, hogy Apuka is eljön-e. Gondolom, igen... És nem ugrana be esetleg a Mikulás szerepbe, mert épp senki sem ér rá..... Hááát, majd megkérdezem tőle.
Valóban megkérdeztem, de nem maradtunk semmiben. Két nappal az esemény előtt csörgött Dani telefonja (vagyis az akkori közös telefonunk, ami épp Daninál volt), hogy akkor mindenképpen hozzunk kispárnát, jelmez lesz. Rendben, válaszolta Dani, de nem igazán értette, mire is kell az a kispárna, és milyen jelmezről van szó.
Hazafelé el is felejtette, csak aznap jutott eszébe, mikor már indulóban voltunk, hogy Vinnünk kell kispárnát... Miért? kérdeztem, miközben a lányok haját csináltam épp... ő pedig ártatlan arccal mesélte tovább, mit kért tőle a telefonban a kisasszony.
Lassan mindkettőnkben összeállt a kép, Dani kezdett egyre csendesebben beszélni, hiszen a lányok is ott voltak, mi pedig a mamával pukkadoztunk...
Dani lesz a Mikulás.
Kicsit izgultam hogyan fogjuk kivitelezni, hogy Dani hirtelen, épp a Mikulás színre lépésekor eltűnik, de reméltem, hogy úgy, ahogy én három évesen nem ismertem meg a saját anyukámat a jelmez alatt, pedig ő még le is "kislányom"ozott, talán nem okozunk egy örök életre csalódást a mieinknek Mikuügyben.
Az este jól telt, a lányok jöttek mentek, mindketten a tőlük elvárható figyelmi szinttel monitorozva ezt a fura világot, ahol a karácsony nem bensőséges, hanem bulihangulatú és nem értenek egy kukkot sem abból, amit beszélnek körülöttük.
Talán ez volt Dani szerencséje, hiszen ő is angolul hohohohóóózott.
Nagy pocakja volt, szakállat kapott és bokalengő nadrágot, amiből kikandikált a zoknija márkajelzése, ezt pedig a gyerekeink jól ismerik. Mint ahogy a kezét, és rajta a jegygyűrűnket, amit Dani elfelejtett levenni, és a nagy tömegben csak egy idő után tudta anyukám lecsempészni róla. Ráadásul Mimi és Hanna is kerek szemekkel minél közelebbről igyekeztek megszemlélni a nagyszakállút, aki énekelt, táncolt velük, és végül ajándékot is osztott, sőt fényképet is készítettünk vele. Kik voltak az első jelentkezők?
Aki ismeri Hannát, tudja, mindig ő áll az első sorban, a megismerés vágya benne sokkal erősebb a félelmeinél. Most is így volt.
Miután mindenki kapott ajándékot (mi csak kettőt vittünk, ezzel elrontva kicsit a dolgot, hiszen Áronért is kiállt Hannánk, így végül épp neki nem jutott, mert amit ő kapott, az kisbabáknak való, és azonnal átadta Áronnak...) Hanna kivételével, aki annyira az alkalom hatása alatt volt, hogy nem is búslakodott sokáig...
A Mikulás elment, mi pedig ettünk ittunk, közben pedig Dani "visszaért".
Szerinte Hanna megismerte, de ennek bizonyítékát nem sikerült megszereznie, Hanna két falat között lezseren mesélt, és két mondat után elintézte annyival, a Mikulás elfeledkezett róla... Mentettük a menthetőt, és hazafelé bementünk a szomszédos játékboltba, ahol Hanna egy barbie babát választott magának ) elindultunk a lejtőn... de nem volt más választásom. Hanna viszont nagyon boldog volt, és talán ez a lényeg.
Hogy ki volt a Mikulás? Nagyon nagy volt a hasa... ennyi derült ki. Téma lezárva. :)
További képek a decemberi albumban.