December eleje óta foglalkoztat egy kérdés... :):) nem valami földetfelforgató, inkább csak egy vágyam beteljesülésére tett apró lépések sorozata. Egy babakocsi... Aki ismeri a parkunkat, az most nyilván jót derül, aki engem is ismer, az talán hangosan kacag is. :) sebaj, vállalom, babakocsi addikt (is) vagyok. No azért persze nem áll(t) minden a garázsban, amiről úgy gondoltam valaha, dejó volna. Viszont az is tény, hogy a jelenlegi négy közül mindet használjuk is. (Zárójelben a zárójel... mind maclaren, mindet potom összegekért vettem, és a legnyugodtabb szívvel ajánlom, nekem bevált mind... pláne az ikerkocsi, amivel most épp Peti bandukol Hannáért az oviba, és pillanatnyilag csak Mimi ül benne...)
Amikor kijöttünk, eladtam a graconkat, ami az első volt, amiben Hannát tologattam hóban, fagyban, aminek a kagylójában Luca ücsörgött jó sokáig, és amiben Áront altattam odahaza a kis fürdőben babakorában. Eladtam, mert arra gondoltam, ha majd egyszer születik egy negyedik, neki szeretnék egy olyat, amire olyan nagyon régóta vágytam. Egy bugaboo-t. természetesen használtban gondolkodtam, újonnan nagyon meredek.
December elején találtam egy lányt odahaza, aki rengeteg mindennel együtt jó áron adott egy kéket, fekete és fehér póthuzatokkal, esővédővel, napernyővel... és ami a lényeg, mózessel. Emiatt is szerettem volna ezt a fajta kocsit, hogy legyen egy könnyű, de kivehető mózesünk végre... És bár fogalmam sem volt, hogy a pocakomban ki lakik, arra gondoltam, jó lesz nekünk a kék.
Leleveleztük, és nagyon hosszúra nyúlt a vásárlási procedúra, aminek a vége az lett, hogy idő közben a kék-fekete kocsi átváltozott bézs színűre, amilyen eredetileg szerettem volna, így cseppet sem bántam, hogy vártunk. A neheze most következik, mert el kell jutnia a kocsinak ide, Mariék most dobozt keresnek hozzá... Peti hozta volna, de a repülőre feltenni drágább lett volna, mint a posta...ki érti ezt?
Viszont ehhez a kocsihoz nincs alapból hordozó, ami nekem fontos, mert könnyebb rövid távon a néggyel, ha van egy fix dolog, amit egy kis nyaklófejű apróság helyett csak felkapok, és mehetünk, még ha hosszú távon nem is kedvelem.
Nos, a dolog egyszerűnek tűnt, vegyünk egyet otthon, és majd bekerül a dobozba. Többek között azért is, mert a teszveszen harmadáron lehet kapni ahhoz képest, amibe itt újonnan kerül. És mert az ebay itt nem nagyon működik, ebben gondolkoztam.
Mígnem meséltem Daninak a vergődésemet, hogy hogyan fér bele minden abba a dobozba, ráadásul a súly...blablabla, mire lazán azzal jön, nézzem meg itt helyben használtan. Jójó, de nem megy, mondom, nincs ebay, illetve van, de semmi sincs rajta. No persze, mert ők a saját teszveszüket használják, a mudah.com.my-t. Ezen még lakások és autók is cserélődnek, gyakorlatilag minden van. Dani is az autókeresés közben akadt rá az oldlara. (még mindig folyamatban az autóvásárlásunk...)
Még aznap este jól meg is néztem magamnak ezt a mudaht, és rá is leltem arra, amit kerestünk. Színben, árban, állapotban is tökéletes, egy hibája van csupán, hogy nincs meg a naptetője, így azt most vadászom külön, esélyes, hogy angliából érkezik majd...
Egy nap alatt találtam, írtam az eladónak, aki válaszolt is, így tegnap estefelé el is mentünk érte. :) Mintha csak otthon lennénk :):) Hazafelé elgondolkoztam (mert azon kívül, hogy ezt a bótot sikeresen abszolváltuk, még egy egészen fantasztikus találkozásunk is volt egy amerikai családdal közben... de erről a következő posztban hosszabban), hogy három hónap ittlét után mennyi mindent tudunk már, ami első pillanatban teljesen irreálisnak tűnt... pl. hogy valaha úgy fogom érezni, hogy otthonosan mozgok ebben a világban.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar