Gönci Lelle Róza

Ez a neve annak a kicsi lánynak, akit a szívemben hordtam, aztán a pocakomba költözött, és ma végül megmutatta, tényleg ő az.
A genetikai ultrahang alapján mindene rendben, belém fúrta a kis arcát, így az orvos képtelen volt róla mások számára élvezhető 4d képet készíteni.
De nem bánom, láttam ahogy fogta a fejét, ahogy keresztbe tette a lábacskáit (a koránál jó egy héttel hosszabb a combcsontja, míg a buksija normális, a pocakja pedig kicsit kisebb), ahogy dobogott a szíve, és a legfontosabb ez, egészséges.
Kifelé jövet leültünk a kórház starbags kávézójában, beszélgetni, kicsit magunkban örülni az élménynek, ekkor dőlt el, ez a neve. Voltak más esélyesek is, de semmi komoly versenytárs. Hogy hogyan dől el a gyerekek neve, számomra ma is megfejthetetlen. Egyszer csak előkerül, és nem enged ellenvetést. És érzésem szerint mindegyiküké illik is a viselőjére.
Lelle Róza lett volna Áron is.
De ahogy a többieknél mindig kiestek az amúgy korábban befutónak vélt nevek, most meglepő volt, hogy végül ez maradt. Úgy tűnik, őt valóban hordozom már egy ideje...
A dédi mondta legutóbb, hogy egyszer nem sokkal Áron születése után említettem neki, hogy lesz még nekünk egyszer egy kislányunk. Kamaszkoromban, talán az öcsémék hatására azt mondogattam, nekem három lányom lesz és majd utána egy kisfiam is.
Dani a liftben lefelé jövet mosolygott... sosem gondolta volna, hogy ennyi gyereke lesz, és ennyi lánya. :)
Áron kiskirályfi marad, és lesz egy pici lányunk is a kicsi meg a mégkisebb mellett.
Miért négy?
Mert ha becsukom a szemem, négy gyereket látok, és mert Dani nem ellenkezett. Mert nekem így kerek a családunk. Mindegy, hogy fiúk-e, vagy lányok, egészen mindegy volt most, hogy milyen nemű lesz, de tudni szerettem volna. Tudni, hogy kire gondolok, hogy nevén nevezhessem, hogy valóságosan készülhessek, készíthessem a gyerekeket is.
Miért Lelle Róza?
Fogalmam sincs.
Négyük közül hármuknak (Mikolt a kivétel) a második neve Dani apai felmenői közül valakié volt. Cserébe (vagy ki tudja volt-e ilyen alku köztünk vagy sem) Dani mindig társam volt a névvel kapcsolatos vajúdásaimban, és elfogadta, a nevet nem én, hanem a babánk választja.
Lelle, azt jelenti lélek. Egészen apró babszem korában Pihének címkéztem.
Áront erősnek éreztem már a pocakban is (egyiküket sem annyira, mint Ájit), Lellét viszont csendes, érzékeny kis gombszemnek. Nagyon érdekes, hogy mennyire nagy a különbség. Hannára hasonlít nekem, Mikoltot még nem fedeztem fel benne.
Sokáig barátkoztam ezzel a névvel, nem amolyan szerelem és vak választás volt, sőt, leírva egészen tegnapig fura volt nekem.
De értek az impulzusok sorra (pl. végignéztem tegnap előtt újra az összes lánynevet, próbáltam nem észrevenni, de mégis így történt, mocorgott, amikor a nevéhez érkeztem. Persze könnyen lehet, hogy az én szívritmusomat követi az ő mozgása, mégis érdekes volt), és végül elfogadtam, elengedtem minden mást, és nagyon megszerettem.
Nincs benne az első száz leggyakoribb név listájában, és tudom, hogy lesznek, akiknek barátkozniuk kell majd vele, mint ahogy anno Mikolt nevével is. De nem bánom, mert hamarosan nem csak egy hangsor lesz, hanem egy babaillatú kis csomag, a legszebb minden Lelle Róza közül. :)
Íme egy mai kép róla, igazából ez két kép, valamiért ezt találta a doktor a legjobbnak a megörökítésre... a bal oldalon a tökéletes gerince, a jobbon pedig az arcocskája látható... vagyis erősen koncentrálva talán valami felfedezhető belőle. :)
Ami biztos, hogy 350 gramm. :)

Köszönöm mindenkinek, aki tippelt, őszintén nem számítottam ennyi játékos kedvre.