Kis színesek

Legelébb a legfrisebb és legbosszantóbbról.

Kínai újév van, ami rendben is lenne, meg tiszteletre méltó, hogy megadják a módját, de lassan kezd tele lenni a kis zsákom azzal, hogy a 15 napig tartó "fesztivál" szerves része a minden este (mondom, minden este) 11 és 1 közé iktatott tűzijáték, petárdaszó... Amitől a gyerekek természetesen fel fel ébrednek, Hanna már fényes nappal sem mer egyedül kimenni pisilni, mert attól tart, hogy durrogtatni fognak. Olyan, mintha egy háborús övezetben élnénk. Kezdek lassan úgy gondolni erre az ünnepre, mint egy hatalmas üzleti lehetőségre... Csak épp nekem nem az, de még csak nem is szimpatikus.

És hamár kibosszankodtam magam, néhány nagyon kedves mozzanat a mából...

Délután Dani elé mentünk, mert itthon hagyta az autót, Petinek pedig szerettük volna végre megmutatni a belvárost. A gyerekek nagyon lelkesek voltak az ötlettől, hogy lehet medencézni a klcc parkban, a forgalom is kezelhetőnek bizonyult, és szokásunktól eltérően még fényes nappal érkeztünk a játszó részre. Áron Peti kezét csak néha néha engedte el, én egy padon ülve néztem őket, jólesett a látvány, mégha Dani hiányzott is a teljes jóérzéshez. Áront alig lehetett kihozni a vízből, a lányok idővel átkérték magukat a játszótérre.

Miután elfoglaltunk két hintát, Mikoltot löktem, a szemközti padon egy csak a szeme kint, feketébe burkolózott nő ült. (A legtöbbjüknek gyönyörű szeme van, nekem pedig minduntalan rándul egyet a gyomrom, amikor rájuk nézek... ma egy férfit három feleségével láttunk az egyik legcsillogóbb plázában... nagyon idegen, és egyben nagyon felkavaró is ez nekem) Mikolt nézte a nőt, majd egy idő után azt kérdezte:

- Mama, miért öltözött csónakba?

Nem értettem elsőre, visszakérdeztem kétszer is, de amikor határozottan mutatott a nőre, meggyőzött, hogy rá gondol. Azóta sem sikerült kiderítenem, mit látott Mimi.

(Negyed egy van, és még mindig olyan elemi erővel lövik a rakétákat, hogy dani az imént elviharzott... talán kideríti, kik és miért lődöznek ennyit... A történethez hozzátartozik, hogy a kínai újév hetedik napja (ami amúgy tegnap volt) mindenki születésnapja egyben... lehet, hogy a mai emiatt kivételesen zajos éjjel, de tényleg nagyon bosszantó, hogy én azért nem alszom, mert félek, a gyerekek felkelnek rá. Dani visszaért, mindenhol lőnek, a mellettünk lévő réten konkrétan mintha augusztus 20. volna, hatalmas mennyiségben sorakoznak a kellékek... Tényleg miről szól ez?...)

Áron alszik. Az esti szeánsz részét képezi a rövidített szopi, majd a kiságyba be, és kimászkálás. Többnyire a negyedik után az ágyában alszik el. Megerősödött újra, hogy igenis megérnek rá, hogy kiköltözzenek, csak győzze kivárni, aki úgy gondolkodik a kérdésről, mint én. Még győzöm. Tegnap előtt kezdődött, hogy újabb elemmel bővítette a készletet, ami úgy néz ki, hogy én a hátamon fekszem, ő pedig rámászik a hasamra, a füle épp a szívemen van ilyenkor. Nagyon nehéz, de nagyon édes, így persze hogy semmi ellenvetésem. Ma este, egy ilyen akció után megfogta a kezemet, és mozgatni kezdte, először nem is értettem, mit szeretne. Aztán rájöttem, azt akarta, hogy simogassam a hátát. :):) Egészen hihetetlen :):) A "hangzaj" miatt vagy tízszer ismételte meg a műveletet, most az ágyában alszik, én meg reménykedem, hogy nem ébred fel...