Egy hete nem voltam a kerítésen kívül, és két napja a lakásból sem mozdultam ki. Olyan fura, hogy a bezártság érzés ellenére nem esik most rosszul, hogy nem megyek, pláne, hogy eszembe sem jut igazán alkalmas elfoglaltság, ami tölt is, és jó is. Plázába menni pedig... hűűű de elég volt.
Most viszont egyedül vagyok, Dani és Peti elvitték a gyerekeket, elképesztő, hogy csend van, és mégsem alszik egyik sem. Nem is emlékszem, mikor volt ilyen utoljára, bár ne lennék vacakul...
Kint ömlik az eső, nem tudom merre csavarognak, de mintha ismét az esős évszak kellős közepén lennénk, három napja menetrendszerűen a délutáni alvásba hasít bele a dörgés, az, ami Mikoltot sikítva rohanós, mamájábabújós formában rántja ki az ágyból, és ami az ablakok zörgését is okozza. Az udvaron a kavicsok között megáll a víz, már nem fogadja be a föld, a fű sáros sajnos, ilyen eső odahaza csak ősszel esik. Nagyon érdekes ilyenkor kimenni eső után, mert változatlanul 25 fok körüli a hőmérséklet, és ez számomra megszokhatatlan :).
Tidak ada komentar:
Posting Komentar