Tegnap este Danival beszélgettünk a földrengésről, említette, hogy ő a legjobb cikket az atomreaktorokkal kapcsolatban az indexen találta.
Én nem vagyok képben, tv-t nem nézünk, a helyi hírek is nagyon ritkán érnek el, és mitagadás a három gyerek mellett nincs is túl sok időm a neten böngészni az információk után. Ami megtalál, az a helyiek sajnálkozása, hiszen téma ez itt, és épp annyira szívszorító, mint a cunami utáni idők... Viszont mindez egyben azt is jelzi, hogy messze van innen japán, minket az egész nem érint, érintett, Malajziának is csak a keleti részén volt egy kisebb cunami, de nem komoly.
Viszont él egy családnyi rokonunk japánban, Tokióban, akikkel Pali a napokban beszélt. Aztán Dani írt nekik, Linda pedig válaszolt is. Náluk nem olyan vészes a helyzet, főképpen nem annyira, mint ami a hírekben hallható. Azt írta, hogy északra, ahová a cunami elért, sokan meghaltak, de ennél rengetegszer többen élnek arrafelé, és a cunami riasztásra elhagyták a házaikat, vagyis relatív kicsi volt a kár ahhoz képest, amit okozhatott volna egy ilyen esemény ha nincsenek rá felkészülve... De ez japán, így aztán sokmindent időben megkezdtek, akik ezekre nem reagáltak, azok természetesen nem jártak jól.
Ami náluk rosszabb, azok az utórengések. Dani szerint nagyjából akkorák, mint amit mi megéltünk anno hat éve itt. Nem cserélnék Lindával, aki azt írta, hogy reggel egy ilyenre ébredve nem nagyon sikerült visszaaludnia...
A boltok polcai valóban üresek, pánikolnak az emberek, de hogy miért épp a wc papír fogyott el, úgy, hogy ugyanakkor az alkohol még mindig elérhető? :):)
Nos Lindáék épp Sydneyben vannak már, gondolom részint az utórezgések okozta kellemetlenségek elkerülése végett. Így most épp nincs kiért aggódnunk... Szerencsére.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar