A 26. héten

Úgy tűnik, Mikoltban szép lassan megérett a gondolata annak, hogy hamarosan kistestvére születik. Ezzel pedig nyilvánvalóan az ő státusza is változni fog, amit ma este a bagel falatozása közben fel is vázolt.
A képhez hozzátartozik, ahogy félig az asztalon, félig a levegőben lóg, a haja kibontva, mert nem engedte összefogni, lobog szana s szét, többedszerre keni össze a sajtkrémmel, valamint Hanna fürdőruhája van rajta, mert délután úgy ítélte, ez lesz számára a legmegfelelőbb viselet. Cseppet nagy rá ugyan, ami annyiban zavaró csak, hogy percenként ránt rajta egyet, amolyan nagyapám épp leesik a gatyád stílusban... és itt az elmaradhatatlan vidékies tájszólása is, ami miatt annyira bizarr az egész jelenet, hogy míg Peti és Dani lélegzet visszafojtva remegnek a nevetéstől, nekem mégis úgy tűnik, nem tehetem meg vele, hogy nem figyelek rá nagyon... Mégiscsak kinyilatkoztatás ez, olyasféle, ami nem születik minden percben. Természetesen átérzem Daniék kínjait, mert valóban annyira benne van Mimi minden színe, hogy az egyszerre gyönyörű, nyers és kacagtató, valamint roppant fontos is, mégsem engedem el magam annyira, hogy a leghalványabb mosoly is átsuhanjon az arcomon. Beszélgetünk hát...
- Mama, a Jejje Józa már nagyon sokáig a pocakodban van.... és lassan majd nagyon nagy jesz és akkor majd kibójik?
- Igen, de még egy darabig remélem bent marad azért...
- És amikoj kibójik, akkoj johangálni fog?
- Nem azonnal, ahhoz azért még nőnie kell. Tudod, hogy mit csinálnak a kisbabák, akik nemrégen születtek?
- Hm?
- Szopiznak, sírnak, alszanak...
- Mama, ha majd a Jejje Józa síjni fog, akkoj én a kezembe veszem és akkoj majd nem fog síjni. Csak akkoj fog síjni, ha az Ájon a kezébe veszi...
- És te majd megvígasztalod?
- Kijángatom az Ájon kezébőj és akkoj meggívasztajom.
No itt estek le a székről a srácok...
- Te Mimi, és nem gondolod, hogy ha kirángatod Áron kezéből, akkor sírni fog?
- Nem.

Mondta határozottan, majd visszahajította a bagelt a tányérjára...