Arcok

A múlt héten végig abban a hitben fogalmaztam magamban a milyen itt élni soron következő posztot, hogy már fél év telt el az indulásunk óta. Sosem voltam túl jó matekból... de meglepődtem, hogy hogyan sikerült öt helyett hat hónapot megszavaznom magunknak... Mindenesetre kicsit csalódottan vettem tudomásul, hogy még nem írok erről. :) majd májusban... :) A gondolatokat majd szép lassan megosztom, vagy tényleg bekerülnek a féléves beszámolóba.

Viszont hála a megüresedett tárhelyeknek, ma, amikor az állatkertben jártunk és a fókákat figyeltük, amint szórakoztatták a közönséget, vettem a bátorságot, és csiáltam egy olyan sorozatot, amit már régóta tervezek, most mégis egy kicsit másképpen sikerült, mint azt eredetileg gondoltam.

A téma a kendős fejek, amiből itt, ahol mi lakunk kevesebbet látni (bár épp auntie Julie hord kendőt), de bárhol máshol nagyon nagy számban van jelen, így része az életünknek is. Viszont sokkal kevesebbszer látok gyerekeket kendővel, ma pedig három osztálynyi egyenruhás kisiskolás kirándult az állatkertbe, róluk készültek a képek.

Folyamatosan kerestem a témát, miközben ment a műsor, húsz perc után pedig amikor először láttam meg a sajátjaimat, szinte meztelennek éreztem őket. Hiszen itt az iskolás egyenruha a helyiek részére kötelezően hosszú nadrág, hosszúujjú a kislányoknak pedig kendő. Csak a kézfejük, és a kis arcuk látszik.

Íme a sorozat a három kis kakukktojásommal kiegészítve.

És végül egy hátizsák... a legszebb ebben a témában, amit valaha láttam... :):)