Ma délután, amikor felmentem, hogy felkeltsem a lányokat, mind a kettejüket Hanna ágyában találtam. Aludtak. Egymás mellett, a legnagyobb békével az arcukon. Eddig is tudtam, hogy az alvó gyerekek leginkább angyalokra hasonlítanak, de két alvó gyerek, ráadásul egymás mellett olyan csoda, amiben részesülni kiváltság... Álltam az ágy mellett egy ideig, nem szerettem volna megtörni a varázst.
Hanna lassan kinyitotta a szemét, majd megértette, miért vagyok ott, és már rohant is lefelé a lépcsőn, a vendégekhez. Mikolt hosszan ébredezett, nekem pedig jólesett egy kicsit még szívni magamba ezt a semmihez sem fogható látványt.
A vacsoránál újra eszembe jutott a kép, megkérdeztem Hannát, hogy mi is történt ma délután. Elmesélte. :)
- Miután leoltottad a lámpát, félni kezdtem, és átmentem a Mikolthoz. A Mikolt azt mondta, hogy ha visszamegyek az ágyamba, odajön. Lefeküdtünk, aztán én olvasgattam az új könyvet (Szilvi :)), a Mimi pedig az Anna és Petit (itt Mikolt közbeszólt, hogy: És te nem jöttél, mert nem voltál mérges, mert csendben voltunk...), aztán egy idő után lassan elaludtunk.
Több helyen is gyönyörű a történet, én mindenesetre cseppfolyóssá váltam...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar