Piskóták

Jutott eszembe a Csillától kölcsönzött kifejezés, miközben legszívesebben világgá bandukoltam volna tegnap délelőtt... Na nem mintha egetrengető dolgok történtek volna, inkább csak nekem volt cseppet sok egy idő után Áronunk mindent utánozó, felfedezni vágyása. :)

Részleteiben :):) míg Áron a kertben tett vett, ami többek között azt jelenti manapság, hogy az esővízzel töltött kaspókból öntöget, töltöget ide-oda, majd a homokozóban vizsgálgatja a halmazállapotokat, és amikor megunja, keserves ábrázattal jelenik meg a teraszajtóban, hogy mossunk kezet. Lényegében ezek a negyed órák jelentik nekem a kikapcsolódást, amikor csend van, és nyugodtan elmehetek akár pisilni is, mert a kert biztonságos, a legrosszabb, ami történhet, hogy a pelusa vizes lesz kívülről is, és cserélni kell...

Gondoltam én, és nagyon vagányan el is mentem a dolgomra...

Mire visszaértem, nagyjából öt perc múlva, Áron büszkén álldigált egy kecses kis homoképítmény mellett, amit a nappali közepére készített. Ámultam bámultam, majd megkértem, máskor ezt inkább a teraszra készítse, de gyanítom, nem értette a mondandóm lényegét, és míg én komoly küzdelmet folytattam a vár eltakarításával, addig drága egyszem kisfiam felmászott Mikolt etetőszékének tetejére, onnan elérte a konyhai csapot, amit egy mozdulattal maximum teljesítményre állított, majd a csapot a pult felé fordította, és diadalmas arccal kurjantott hozzá.

Kisbálnányi testem nem képes a felpattanó mozdulatokra már, a feltápászkodásom pedig annyi időt vett igénybe, hogy mire a konyhába értem, a víz már a pultról a kőre folyt, közben útba ejtve a fiókokat is, és teljesen eláztatta ezeken kívül a kisszőnyeget is, ami azt a csatornafedőt takarja, amivel aztán Áronunk egész nap azt játszotta, hogy levette a tetejét, és igyekezett az átmérőjének megfelelő, beletehető játékot találni...

Azt hiszem legközelebb inkább magammal viszem ha pisilnem kell...