Miután csütörtök éjjel megírtam az előző bejegyzést, úgy mentem el aludni, hogy sikerült kiraknom, ami nyomott, és bár átmostam magamon ezerszer és le is írtam, még mindig egy csomó kérdés volt bennem. Mára ezek a dolgok is a helyükre kerültek, és bár odahaza a két óvónéni egybehangzóan arra voksolt, hogy Hanna akkor járna a legjobban, ha nem menne oviba, vagy nem ebbe, én tudom, érzem, nem ez az út.
Sokkal többet segítünk neki azzal, hogy eszközöket adunk, támogatjuk, hogy mindig érezheti a biztonságot, és még többet azzal, hogy esetenként van rá módja, hogy csak vele legyünk. Nem tudom és nem is szándékom mindentől megóvni, de mindig ott leszek, ha szüksége lesz rám. Ezt ő is tudja, még akkor is, ha nap közben egymaga birkózik a nehézségekkel.
Node... biztosan változtatnunk kell a lefekvés idején, mert fáradt. Ha ezzel sikerült előrelépnünk, akkor azt hiszem, nagyot haladtunk. A második bagatel, ami eszembe jutott, hogy vigyenek gyümölcsöt, és auntie Juliet megkérem, adja nekik fél 11kor. Hátha ez is számít... mert itt egyébként soha nem kapnak. Pedig milyen olcsó, és mennyi féle lehetne...
Ennyit az oviról most, nagyon köszönöm mindenkinek a kommenteket, sokmindenen gondolkodtam általatok is.
És akkor a péntekről... a hullámvölgy aljáról aznap egészen magasra emelkedtünk. Mindannyian. Nem tudom, mi történt, de a gyerekek olyanok voltak, mint a mesebeli kistündérek. Egész délelőtt a teraszon játszottak, hol vizeztek, hol azt találták ki, hogy a pad egy autó, amivel éjjel utaznak nagyon messzire, és Mikolt alszik, miközben Hanna vezet (Áron a kishintában ücsörgött, miután bekérte a kispárnát is, és kényelmesen hátradőlt, Hanna neki is osztott szerepet, pihennie kellett... :) Áron nem állt ellen...), aztán hajóvá változott a pad... Építettek, pakoltak, szőlőt ettek, majd szilvát egy tálból. Egy másodpercnyi civakodás nélkül. Tíz évre elegendő muníciót kaptam. :)
Egyszerre éreztem, hogy sok az a négy délelőtt, amit külön töltünk, és azt, ha nem mennének, talán nem is volnának ilyen jó kis csapat mostanra...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar