Peti munkába állt

Eddig nem sokat írtam Petiről, részben az ő személyiségi jogainak védelmében... pedig illik megemlékeznem arról a hat hétről, amit gyakorlatilag teljes egészében nekünk szentelt. Mert egészen fantasztikus türelme van a gyerekekhez, és rengeteget segített, szinte bármit. Főztünk együtt, játszott, hozta vitte Áront, mesélt a lányoknak. Ebben a hat hétben úgy éltem, mint egy királylány. :) És ezért nagyon hálás vagyok...
Ez persze ma is így van, azzal a különbséggel, hogy a héten lejárt Peti számunkra ajándékozott mandátumának ideje, így kicsit többet megy a maga útján, mi pedig kicsivel kevesebbet látjuk. Rendben van ez, hiszen azért jött, hogy kipróbálja magát, dolgozzon, éljen kicsit más világban, és ez úgy tűnik, hogy megvalósul. Freddie apukája (Hanna ovistársa, a szomszédban laknak...) ajánlott neki igazán izgalmas munkát, Peti pedig örömmel próbálgatja.
Rory cége egy nagyszerű kezdeményezésnek a gazdája, gyerekeket táboroztatnak Ázsiában, főképpen nemes célzattal, oktatnak, építenek (pl. kórházat, iskolát), vagyis amolyan építő, szépítő táborok ezek.
Egyelőre kialakulóban van az elég rugalmasan értelmezett munkaidő, emellett valószínűleg jut majd ideje várostfelfedezni, és néha kicsit még velünk is lesz.
Mindenesetre nagyon örülök, hogy ilyen hamar, ennyire testhezálló feladatot kapott, amit lelkesen csinál, rengeteget tanul, jó hallgatni az élményeit, amikor hazaér. :)
Hogy ez számomra milyen egyéb hatásokkal jár... :) kicsit ritkábban jutok az íráshoz. :) no és nincs minden percben valaki, akivel gondolatokat cserélhetnék. Ugyanakkor számunkra is új világ kezdődött Mimi ovis életével, szoknia kell mindannyiunknak ezt az új felállást. Érdekes érzés egy kicsivel otthon lenni. :) És persze sajnálom is egy cseppet, hogy Mikolttal sosem voltam kettesben... No de majd kialakul szépen újra minden.
Peti, köszönöm...