Éjszaka

Még mindig nem a legjobbkedvű barátom, pedig gyakran randevúzunk... Aludnom kellene.
Amiért most mégis írok, az annak a kétségbeesésnek köszönhető, ami nem múlik... sőt.
A gépről semmi új info, Dani elvitte egy helyre (ami nem a Kürt, de hasonlóan jó gárda, picit olcsóbbak, és ha nekik nem megy, akkor továbbküldik a Kürtbe...), és most gyomorösszeszorítva, lélegzetvisszafolytva várom az ítéletet.
A jó hír, hogy a külső winchesteren 2011 áprilisig megvan az összes kép, és a lustaságomnak köszönhetően egy nyolc gigás és egy egy gigás kártya tele volt, amit most két órája Dani gépére mentegetek éppen, hogy legalább legyen mit használnom... persze egyelőre még mindig csak egy helyen vannak így a képek, holnap lesz a napja a másolat készítésének, ma már nincs erőm hozzá.
Mindenesetre jó hír, hogy tavaly szeptember végétől vannak képek ezeken a kártyákon, de a legkedvesebbek sajnos nincsenek már meg (többek között a négy gyerek fehérben kép sem :((((), mert azokat feltöltöttem a gépemre és le is töröltem a kártyámról...
Viszont volt egy pont, amikor azt hittem, elsírom magam. Ma délelőtt a Vadasparkban voltunk a gyerekekkel, és hogy ne kelljen törölnöm, négy kártyát használtam, cserélgetve a már megtelteket. Most viszont nem találtam az egyiket, amin többek között Hanna farsangja is volt, meg a balett előadás... Kétszer néztem végig mindent, és sehol sem volt. :(
Végül az íróasztal kupija alatt meglett, de még most is remeg a kezem...
Ha egyszer hazaér a gépem, azt hiszem négy helyre mentek mindent, és ha lesz rá erőm, a legfontosabbakat kiválogatom, és külön tárolom.
Vagy mostantól csak a legjobbakat teszem el, mert ekkora veszteséget még egyszer nem szeretnék feldolgozni...
Dani azt mondta, a legbiztosabb még mindig a kőtábla. Akkor holnaptól ez következik...
Mindenesetre egy könyv nagyon nagyon érik már. Legalább egy fotókönyv, gyerekenként. Hogy azzal mi történhet, le sem írom. Víz már volt...
Megyek aludni.