A korlátozott lehetőségeim miatt megmutatni ugyan nem tudom, de tegnap előtt felfedeztük az első hóvirágokat a kertben. Ezt a télvégi saras, hideg időt ugyan nem kedvelem, de a virágok nyílása feledteti az amúgy búskomor szürkeséget, és nem utolsó sorban reményt is ad, nincs már messze a játszóterezős időszak.
Erre ma reggel, még nem is láttam a csík szemeimmel, Hanna azzal fogadott, hogy:
- Mama, a télnek nagyon vicces, hogy csak szórja a zsákjából a havat.
Egy pillanatra lemerevedtem, és rajta ragadt a hirtelen kinyílt tekintetem a teraszajtón.
Mitagadás, szép a látvány, és ha mindez január elején történne, most alig férnék a bőrömbe (és hozzáteszem, azzal sincs igazából nagy baj, hogy február végén még nem járkálunk rövidujjúban), azért a kifelé bambulásba keveredett némi mélabú, és megsajnáltam a hóvirágokat is. Jólesne egy kicsivel több napsütés... olyan gyorsan hozzá tudok szokni a reggeli fénycsíkokhoz a nappaliban.
Gyakorlatilag Magyarország lassan a hideg országa képét festi számomra, és alig hihető, hogy lesz itt is meleg.
Mindenesetre ma feladunk pár levelet Malajziába, és megírjuk, hogy szép, hosszú ez a tél minálunk.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar