Mostanában ritkán találkozunk. Dani és én. Nap közben zömmel váltjuk egymást, mikor ő jön és megyek, és fordítva.
Dani hajnalban kel, ötkor.
Én hajnalban fekszem, kettő körül.
De van három óra, amit együtt töltünk. Csendben, mellettünk egy egy gyerek.
Szeretem ezt a három órát, akkor is, ha nem emlékszem egyetlen percére sem...
Ma délelőtt, míg a három nagyobb a nagyszülőknél wellnessezett, a legkisebb pedig napfürdőben szuszogott, végre volt másfél óránk egymásnak.
Azt kértem, a 37. születésnapomat ünnepeljük meg három teljes nappal. Kettesben.
Vágom a centit.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar