A duplán nap

Hat évvel ezelőtt (addig csak a névnapom miatt volt kicsit más ez a nap) lefolyt rólam a smink és a ruha, olyan meleg volt. Pedig azon a nyáron minden hétvégén ömlött az eső, jócskán belefért volna, hogy a nyakunkba szakadjon.
Mindig az Esküvő monszun idején című film jut az eszembe, mert végül este 10kor hatalmas zivatar kerekedett, de akkor már túl voltunk a vacsorán, amit a szabadban fogyasztott a 120 vendég, és javában táncoltunk már. Azóta is emlékezetes az a hóra, amit a legfiatalabbtól az legidősebbig mindenki végigtáncolt. A pincérek kapkodták az asztalokról a maradék terítéket, így az elvonuló eső után a csupasz asztalok mellett beszélgettek akinek épp szusszanniuk kellett, mert a zenekar nem kímélt senkit, mindenki nótáját elhúzta... :)
Olyan esküvőnk volt, amilyet szerettünk volna, mindenki és mi is jól éreztük magunkat, remek volt a vacsora, a zenekar, Ubul és Anna is, akik a táncházat vezényelték, remek a hely (nem tudom létezik-e még, de a Szúnyog szigeten volt a River Clubban), és végül finom a torta is.
Hajnali fél háromkor a zenészek kértek pár perc szünetet, mi pedig alig hittük, hogy komolyan gondolják, hogy még játszanak a kedvünkért.
A dédi is kettőig maradt, azt hiszem ha a lábai bírják, még ropta volna reggelig.
A nászéjszakánkat a Cotton Clubban töltöttük, jó ötlet volt nem hazamenni. Dani kidőlt, én pedig minden képeslapot, és az emlékkönyvünk minden bejegyzését végigolvastam. :)
Ha tehetném, minden évben férjhez mennék újra, minden évben meghívnám az összes szeretnivalónkat, hogy ünnepeljenek velünk. Olyan jó volna látni Hannát, ahogy tetszik neki a hosszú fehér ruha, és Mikoltot, amint rohangál az asztalok között. Dani persze minden ilyen felvetésnél megértően mosolyog, és megsimogatja a buksimat :):) neki egyszer elég volt.
Idén nem döntött melegrekordot július 24. Sőt a korai őszben fel sem fogtam igazán, hogy ez az a nap. Győrben voltunk hármasban, a lányok közben nagymamáztak. Nagyon finomat ebédeltünk és jólesett délután pihenni egy keveset, nosztalgiával gondoltam a gyerekmentes időkre, aztán este már nem is vágytam másra, csak egy közös vacsorára az újraegyesült családdal.
Van egy doboz, amiben jónéhány cetli várja, hogy beteljesült-e a jóslata, de erre csak négy év múlva derülhet fény. Addig pedig minden évben szemezek vele, hátha egyszer enged. Idén először éreztem, hogy nagyon elszaladt ez a hat év.