Vallbona, Sitges, Barcelona, hazaút

Deltebréből péntek reggel némi pakolás után teli autóval indultunk útnak 10 körül. Tarragona felett a hegyekben az ún. la rute de Cisters, vagyis a Ciszterek útján három kolostor található, amiből kettőt Hannaával pocakban már két éve sikerült megcsodálnunk, Poblet nagyon mély benyomást tett ránk akkor. Mivel nem volt elég időnk anno, most szerettük volna pótolni a lemaradásunkat, és a harmadikat is megnézni.
Ez több szempontból is különleges, egyrészt mert itt temették el Jolánt, II. Endre magyar királyunk lányát, másrészt pedig ez egy női kolostor, vagyis apócák lakják.
Az út kb. másfél órás Deltebréből, Hanna végigaludta az egészet. Én egy kicsit aggodalmaskodtam, mert nem indultunk túl korán, és a kolostor délelőtti nyitvatartása fél kettőig volt, utána pedig fél ötkor nyitottak, amit nem szerettünk volna kivárni. Fel is hívtuk őket az autópályáról még, hogy megyünk, és azt a megnyugtató választ kaptuk, hogy fél kettőig ráérünk. Azért igyekeztünk. Háromnegyed egyre értünk a városkába, megebédeltünk, aztán elsétáltunk a bejárathoz. A kiírás alapján az utolsó csoportot háromnegyed egykor vitték körbe, a következő pedig háromnegyed hatkor indul. A telefont senki nem vette fel, kicsit el is szontyolodtam, hogy hiába tettük meg ezt a hosszú utat.
Végül jött a giude, egy francia pasas, és beengedett bennünket, körbevitt... Sajnos a kolostor látogatható része felújítás alatt állt épp, és amit meg lehetett nézni, az sem volt túl sok, de amiért jöttünk, azt teljesítettük. Hanna összebarátkozott a bácsival is, kézenfogva szótfogadva sétált vele, velem bezzeg csak nyűgösködött. :)
Barcelonába igyekeztünk innen, ez még egy órás út, közben benéztünk Montblancba, amiről kiderítettük, hogy már jártunk itt, így tovább is mentünk. Sitgesben végül kicsit kiszálltunk még, ez a barcelonaiak kedvelt hétvégéző helye, kicsit olyan, mint nálunk Szentendre, csak van tengerpartja. Hanna homokozott, barátkozott, játszóterezett, míg ránk nem felhősödött az ég, ettünk egy gyors vacsorát, aztán vissza az autóba, és irány Barcelona, a repülőtér melletti szállásunk, ahol az autót is le kellett adni.

Egy kis nosztalgia tavalyról... :)
A hotel négycsillagos, de tudjuk, ez nem jelent semmit... :) Ahhoz képest, hogy repülőtér tőszomszédsága, elég csendes volt kintről, viszont zúgott a légkondi, amitől Daninak a feje fájdult meg, én csak nem aludtam jól. Hanna köztünk viszont remekül. A reggeli pazar volt, kicsit el is ment vele az idő, így késve indultunk a reptérre...
Nem részletezem, a hazaút napja nem sikerült minden zökkenőtől mentesen, nem járt a reptéri busz, emiatt 5 perc autókázásért 15 eurot fizettünk, a checkinnél épp ránk került volna a sor, de át kellett mennünk egy másik ablakhoz, a fémdetektoron, ahol soha nem kell átmennem, most nem engedték, hogy kikerüljem, nem volt időnk ajándékokat venni, és két széket kaptunk a repülőn, (eddig mindig hármat), úgyhogy Hanna kénytelen volt Dani ölében utazni kétésfél órát... Az utolsó 20 percben elaludt. :)
Mindenesetre hazaértünk, szomorkodunk, én legalábbis nagyon, és igyekszünk visszarázódni, de nem megy könnyen. Hanna első este a saját ágyában aludt el, majd 5kor áthoztam hozzánk, második éjjel pedig egyszer felsírt, nagyon szomorúan, de sikerült megvígazstani, és a helyén aludt reggelig...