Ha ott vagyunk, mindig beragadunk az olimpia okán a fotelokba, és szurkolunk az éppen soron következő magyarnak, vagy újra és újra libabőrösen nézzük végig az érmetérő pillanatokat.
Tegnap épp a fiúk úszták a köröket a tóban, valahol félúton jártak, mikor Lelle gondolt egyet, és felállt.
Nagyjából egy méterre feküdtem tőle a földön, és mint mindig, most is nagyon örültünk mindketten a mutatványnak, ami nekem így sokadjára is megunhatatlan.
Aztán nyújtottam felé a kezem, hátha az ácsorgásból lesz bátorsága lépni is egyet.
Lelle állt, azzal az egyensúlykereső leheletnyi billegéssel a kis karikalábacskáiban, és szép lassan elkezdte áthelyezni a súlyt az egyikre. Megható volt az igyekezete, ahogy minden sejtjével az indulásra koncentrált, és végül elindult felém.
Összezsugorodik ilyenkor a világ, meg is áll egy pillanatra.
Lelle lépett egyet, kettőt, és a karomba dőlt. Kacagás, tapsvihar, örömkönnyek, összecsókolgattam, gurgulázott.
Aztán hátrébbcsúsztam, Lelle pedig cinkos mosollyal és leszegett fejjel, feltartott kézzel indult újra felém.
Ez a mozgó már itthon készült, egy aranyérmes gyakorlat, szabályos popsirahuppanással a végén. :)
Az egyebekről este, most rohanok.
Kis késéssel szavakban.
Kétfogú, göndörödő hajú, nagyhangú, idegenfélő, kétszer vacsorázó, homokozóban félórát elszöszmötölő, integető, kupakvisszatevő, sapkalevevő, pelenkacseregyűlölő, pakoló, romboló, testvérjátékotelvevő, mindentmegevő, szederrajongó, egyedülelavó, babakocsinapellenzőjébekapaszkodó, autósülésbenkiabáló, sértődékeny, nagyonbújós, kétgribedlis, kereklábú, határozottelképzelésselrendelkező, paplanbabújósanalvó, cumibajnok.
És egy kis szösz.
Nagyjából egy hete saját rácsosban alszik mellettünk (eljött a pillanat, amikor - méghacsak néhány órára/éj de magunk vagyunk az ágyunkban), aminek egyetlen hátrányát érzem csak, jelesül, fel kell ülnöm, ha enni kér... mondjuk kétszer reggelig, vagy háromszor... Megelégelve a kitekeredettkarú ülvealvást, kitámasztom a cumisüveget valamivel, és visszadőlök dolgomvégeztével. Rendszerint fél óra múlva riadok, hogy megmentsem a maradék tejtartalmat (a többi már az ágyban folydogál addigra), ami vagy sikerül, vagy nem. Lelle ugyanis bensőséges viszonyba került a cumisüveggel. Van úgy, hogy órákig a szájában van, ha nem eszik belőle akkor is.
Ha így találom őket, akkor marad minden úgy, ahogy van, és alszunk tovább.
Néhány napja egy hasonló bealvós ébredés után Lelle úgy aludt békésen, hogy az oldalán fekve kiskifliben átölelte az üveget... :) Kinek a rongy, kinek a nyuszi...
13 hónapos reggeli bújás a Papabarlangban.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar