Ma reggel, egy elég kegyetlen, amolyan ellenségemnek sem kívánok éjszaka után (kivételesen én kezdtem, és reményeim szerint én is zárom a sort a hányós, végtagfájós vírus áldozatai közül a miházunkban, mert 1. nem jó éjjel hányást takarítani, sokkal jobb békésen szuszogó dedeket csodálni, 2. ezt tényleg nem kívánom senkinek...) két mosolygós gyerekkel ébredtem. A történeti hűség kedvéért Áron kelt előbb, és ezúttal elmaradt a semmisemjó, mindenért hisztizve sírok rész, és a legelégedettebb, legkedvesebb Áron ült az asztalhoz reggelizni, majd Lelle szólt le csendesen odafentről, és majd' kiugrott a bőréből, mikor meglátott.
A nagyoknak ma kezdődött az idei ovisév. Tegnap este egészségesnek nyilváníttattak (bár Hanna egyik füle még mindig be van dugulva... (update: megtaláltam a kövirózsaolajat, cseppentettünk, és a dugulás megszűnt), minek örömére reggel már fél nyolckor tömött sorokban vonultak le, indulásra készen. Mikolt bújt egyet Danihoz, majd kérés nélkül öltözködött (mekkora szó), Hanna pedig éppúgy tette ezt, ahogyan majdnem mindig, ha óvodába lehet menni.
Ma is Dani vitte őket, mint mindig, és fél kilenckor már a munkahelye felé robogott ami egyben azt is jelzi, mennyi időt vett igénybe Mikolt "beszoktatása".
És valóban, Mimi csacsogva öltözött át, aztán kicsit elbizonytalanodva belekapaszkodott Hanna kezébe, hogy átlépje élete első igazi ovis napjának küszöbét.
Meglett ez is, és mire értük mentem délben, már teljesjogú tagként masírozott a fogkeféjével, hogy köszönjön egy lezsert és tovalibbenjen a mosdóba.
Így történt, hogy ma délelőtt, bár fizikailag még meglehetősen harmatosan, de megéreztem a kétgyerekesség könnyűségét. Mondták már mások, hogy így lesz, de nem hittem. :) Meg rádöbbentem arra is, hogy az elmúlt idők tempója amolyan immunszupresszív hatással tette a dolgát, eredménye pedig egy nyakbeállás (tart már vagy öt napja és felébredek rá annyira vacak), néhány horzsolás meg ez a hányós nyavalya.
És a felhalmozódott tennivalók sora, az elhanyagolt blog, egy tucatnyi feldolgozatlan kép, elmaradt munka.
Persze ha az ember több tányért forgat a levegőben mint amennyi keze van... megesik.
Nade majd most jól bepótolok mindent.
Ma például még fel is porszívóztam.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar