Ma csak Lelle fürdött este, és egy nagy bőrönd telt meg a nappaiban szanaszét dobált játékokkal, nem volt mese, és hajfésülés sem, valamint nem kicsit voltam mérges.
Ilyenkor elolvasok egy jópár cikket, kizárólag gyerekmenteseket, aztán ha már tudok aprónépre gondolni, akkor szomszédolok másoknál, ahol kiderül, hogy nem vagyok egyedül, végül megnézem az épp aktuális képeinket.
És alig két óra alatt visszaáll a pulzusom a nálam normális 80 körülire, és mire hajnalodik, már egészen hiányoznak, amikor pedig bemegyek, hogy megigazítsam a takarójukat, úgy kettő és három között, megfogadom, hogy holnap más nap lesz, és sokkal türelmesebb és jobb anyjuk leszek. A reggelek többnyire puhák és gördülékenyek. Aztán elkezdünk fáradni.
Hogy ez a körforgás hová vezet, nem tudom...
Azt viszont igen, hogy minden ilyen napnak megvan a következménye, és szeretném hinni, hogy úgy nőnek fel, hogy elég jó voltam. Nem tudom...
Mindenesetre az azért elég rossz, mikor Mikolt azt mondja, hogy mindig kiabálok.
Ők nem tehetnek róla, hogy négyen vannak.
Ez meg itt a mai mosolyfakasztó.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar