Egyedül ébredtem a Szondi utcában, Dani Guynál töltötte legényélete utolsó utolsó óráit.A fodrász szerintem rémes hajat kreált a fejemre, de erről rajtam kívül senki nem vett tudomást.
Anyukám levágott a végéből, ettől megnyugodtam.
Kis késéssel indultunk meg nagy autóval, út közben Dani egyfolytában próbált meggyőzni, nem gond hogy most is mi leszünk az utolsók.
Kimondtuk, felhúztuk, aztán a templom kertjében leolvasztottuk a festéket az arcokról, és a harisnyát rólam.
Az Árpád hídon a a fátylam lobogott utánunk, miközben a bogárból szólt a zene és tomboltak a fiatalok.
Volt kert, gitármuzsika, kontyos anyakönyvvezető fals könyvvel, de nagyon komolyan véve.
Szenvedtünk egyet a fényképezéssel, aztán már csak örültünk a vacsorának.
Táncolt mindenki, de tényleg, szakadt az eső, ahogy megálmodtam, de senkit nem zavart.
Ugráltak a lányok a medencébe terítőruhában (itt még előtte...), volt torta, móka, és háromkor úgy kellett hazaküldeni a zenészeket, mert már csak tizenpáran maradtunk. Közte a dédi...
Aztán vége lett, most meg csak meséljük Hannának, milyen volt, ő meg néz, és nem érti, miért nem emlékszik rá ő is. :)A ruhám még rámjönne, ha nem lenne épp pocakom :) Dani pedig azt mondta, nem is öregedtünk, csak elfáradtunk kicsit, de ha pihennénk mondjuk két hetet kettesben, rögtön jobban hasonlítanánk magunkra. Édes :):):)
És akkor egy nembeállított "normális" albumbavaló is, bár én a többit jobban szeretem :):)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar