Minikamasz

Azt hiszem Hannának elege van.
Minden nap kérdezi, mikor mehet már végre oviba, és egyelőre nem tudok semmi kecsegtetővel előrukkolni, mert úgy köhög, hogy hacsak nincs valami csodaszer, akkor ez még egy pár napig biztosan így is marad. A többiek közül csak a másik óvodás köhög hasonlóan (nem tudom eldönteni, gyanakodjak-e magamra, mint előidézőre vagy érjem be a legegyszerűbb vírus plusz pingpong effektus magyarázattal...).
A lényeget tekintve a héten mélyebb értelmet nyert a kisgyerek kis gond kezdetű szólásmondás.
És igazából nekem csak jó gyerekeim vannak, akik közül Hanna a legeslegjobb. Vagyis eddig így volt.
A hirtelenjött változás okozza a legnagyobb kihívást, mert pillanatnyilag fogalmam sincs mit kellene tennem. Vagy nem tennem. Az okot sem látom.
Hanna kamaszodik.
Aminek a legmeghatóbb mozzanata a tegnap esti zuhanyozás volt, amikor kiküldött mindenkit a fürdőszobából azzal, hogy ő mostantól úgy fürdik, ahogy mi felnőttek, állva, és Áron ugyan be ne menjen mellé, mert ha le talál ülni, akkor ő bizony lefröcsköli, hiszen állva zuhanyozik, és ezt már megmondta az előbb.
Hű.
Kikér, kiabál, toporzékol, sikít, mar, rúg, üt. Tágult a problémamegoldás és a kommunikációs formák repertoárja, eddig nem hallott, nem tapasztalt elemekkel.
Az biztos, hogy rettenetesen zavarják a többiek. De nem hajlandó felmenni a szobába, ahol senki nem járna a nyakára, rombolná le azt amit épített, vagy próbálná tenyérbemászó pimaszsággal kisajátítani a játékát.
Egyfelől megértem, az volt a csoda, hogy eddig ennyire jól kezelte a konfliktusokat. Talán eddig gyűjtögette, és mostanra lett elég. Minden nap egyre kisebb a tűréshatár, egyre hamarabb robban, és egyre durvábban teszi ezt.
A minap a játszótéren kétéveseket megszégyenítő porrugdosást produkált torokhangú üvöltéssel.
Ma este összebújva beszélgettünk, keringtünk a hisztitéma körül, és olyan okosan megfogalmazta, hogy "egyszercsak jön valami itt bent, és akkor kiabálnom kell".
Látom, ahogy nyúlik, változik az arca, a teste, ahogy egyre okosabb és egyre jobban meg tudja fogalmazni a gondolatait, ahogy változnak a játékai, a könyvek, amik érdeklik. Kiskamasz lett, majdnem hatéves.
Most kellene jól szeretni.
Meg azt a csodaszert megszerezni, hogy mehessen végre az oviba...