Egyre jobban úgy érzem, hogy közeledünk.Nem kifejezett fájások ezek, csak olyan nagyon intenzív befelé fordulás, kisebb nagyobb időközönkénti ráutalásokkal. Mostanra kicsit erősebb, és nem akar múlni. Hogy a lányokra figyelek, biztosan lassít, de nem szeretnék nélkülük lenni.
Meglátjuk...
2:05
Az este nagyjából 12 perces enyhe fájásokkal telt, aztán össze vissza voltak. Megfürdettük a lányokat, Hanna a kezemet fogva aludt el. Mikolt éjfélkor felsírt, az ölemben aludt vissza. Mindegyiküket elengedtem. Áron egész éjjel mocorog, a pocakom pedig vagy 10 centivel lejjebb van. A derekam nagyon fáj, de "igazi" fájásoknak nyoma sincs, így aludtam kétszer háromnegyed órát, és várok.
Azzal biztatom magunkat, hogy minden szülés más. Hogy ez épp így lesz jó... hogy már biztosan közel vagyunk. Ma már Luca napja van. Szeretném a kezemben fogni a babánkat... Csuklik, támaszt.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar