... leírnám a csodát, amit Áron születése jelent most.
Látogatási tilalom... magyarázzam el a háromévesnek, hogy nem jöhet be... Nem ment. Én viszont kimentem. Lehet, hogy nem kellett volna. Hatalmas sírással váltunk el, kétségbeesett, bizalomvesztett kicsi babát engedtem útnak, a számára végtelennek, felfoghatatlannak tűnő jövőidőbe. Holnap... Nagyon messze van még, a telefonba kapaszkodva, cumival megnyugodott lassacskán.
Talán valamelyest kárpótolta, hogy mielőtt elment, berohant a folyósóra, mint egy űzött kis vadállatka és megfogta Áron apró kezét. Áron visszafogott... Lelassult a másodperc velük, gyönyörűek voltak...
Félkarú óriásnak érzem magam a gyerekeim nélkül, egyedül, és teljesen paradox módon persze nagyon boldog is vagyok... Haza. Holnap bztosan.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar