A tegnapi nap az aggódás jegyében telt. Leginkább mindenkiért...
Mikolt kezdte reggel, háromszor kellett a pelusával együtt a ruháit is cserélnünk. A harmadik után viszont mintha elvágták volna. Kis normaflor és semmi étvágy, de legalább megállt a hasmenése.
Este Mariéknál voltunk, ahogy elindultunk hazafelé, Hanna összehányta a hátsó traktust a kocsiban, közte Áron székét, és Mikolt ölét is. Itthon még háromszor megismételte mindezt, aztán jókedvűen ment fürdeni, és inni kért. Sokszor.
Örültem volna, de én is nagyon vacakul lettem, alul fölül jött ki minden, sőt, miután egy kortyot ittam, az is távozott. Rémisztő volt, főleg Áron miatt, de úgy látszik, a fiúk ezúttal megmenekültek.
Mára mindenki jól van, nyoma sincs betegségnek, sőt olyan étvággyal ettek a lányok, amilyet régóta nem láttunk tőlük. Én két kiló minusszal végeztem, és elég fáradt is vagyok, de legalább nem lett rosszabb a helyzet.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar