Két hetes

Egyre hosszabb, de a karcsú vagy hogyanmondjuk fiúsabban... formát tartja. Tegnap este megpróbáltuk megmérni, de csak egy szobai, nemtúlpontos mérlegünk van erre az esetre, amire papával, majd nélkül méricskélve végül nagyjából 3500, 3600 grammban egyeztünk meg. Ez mondjuk fél kiló plusz, de tulajdonképpen teljesen mindegy is, hiszen Áronunk eszik, amikor jónak látja, amennyit szeretne, és közben többször fejek is, mert kell. Így nem aggódom, tej van bőven, a picikénk pedig jóllakik, látjuk a sok mosolygásból, a pelusok tartalmából, és a nyugodtságából egyaránt.
Hosszra 55 cm, először mért érték...
Egyre többet nézelődik, és még mindig kézbenbaba, amit nem bánunk, és igyekszem elhessegetni a gondolatát annak, hogy jövő péntektől ez határozottan meg fog változni... Az első héten még figyeltem, mik azok a helyzetek, amikor hárommal egyedül nem megy, mára belefelejtkeztem az öttagúságunk nagyszerű jelenébe, és nem stresszelem magam, pedig vészesen közeleg az idő, amikor Dani újra felveszi a fegyverzetet és elindul mammutot vadászni.
Mikolt egy kis csibész, de érdeklődő, és szerintem idővel jó testvér is lesz, egyelőre ha leteszem a földre Áront, akkor körülötte szaladgál, és közben huncutul figyel a szeme sarkából, hogy szólok-e. Hanna maradt a gondoskodó nagytestvér, ha kell, ha nem, cumival tömné, volt már néhány beszélgetésünk vele erről, remélem lesz haszna is.
Sokat jut eszembe Dóri mostanában, akitől az egyik kedvenc szlogent átemelném mihozzánk, vagyis három gyerek az nem kettő, vagy fordítva, plusz kis kiegészítés, miszerint három gyerek az nem egyel több a kettőnél. A háromban az a nehéz, hogy több, mint ahány kéz. És több, mint amennyi szem. És több, mint ahány felé az ember könnyedén osztja meg a figyelmét. Még ha két szülő is van jelen épp. Hogy zónavédekezést kell alkalmazni az embervédelem helyett és ez egészen más stratégiát igényel. Tanulnunk kell még, hogy aztán rutinokat szerezzünk, mert bízom benne, hogy itt is nagyban ez a kulcs. Ehhez viszont idő kell, és azt hiszem a tavasz és a három hónapos kor ebben nagy segítéget fog jelenteni.
Addig pedig csak futok magam után, figyelek, igyekszem, és közben szeretgetem mindhármat és csodálom mindhármat, és sokszor becsukom a szemem, és befogom a fülem, és türelmet kérek, és örülök, hogy Dani velünk van.