De háromból kettő alszik, az az egy pedig, akivel állandóan küzdünk, az apja helyén fészkelődik, és elengedett. Remélem mire felmegyek, már ő is szuszog majd. A nap fénypontja volt, amikor rájöttem, úgy könnyítem meg leginkább a dolgom, ha Hanna Dani helyén alszik. Arra nem gondolok, hogy holnap mi lesz...
Anyukám jött segíteni fürdetni, lecsengetni, így lett plusz két kezem. Enélkül mondjuk teljesen kivitelezhetetlennek gondolom a mai szeánszunkat, azzal együtt, hogy sokszor gyorsabban megcsinálom, mint ahogy elmondom. Viszont a fürdőzés kellemesen telt, majdnem kedélyesen, leszámítva, hogy Visnunak éreztem magam, sok sok kézzel, egyfolytában kattogó aggyal, azon igyekezve, hogy a nagy kapkodásban minden megtörténjen, aminek meg kell, mindenki megkapja, ami estére jár. (nem mellesleg ha minden nap egyedül kellene mindezt végigcsinálnom, idővel biztosan menne kapkodás nélkül is, meg csak két kézzel... a tegnaphoz képest ma már rutinosnak mondanám magunkat)
Áron, rá eddig nem jellemző módon végigsírta a fürdés utáni szakaszt, (nem lepődnék meg, ha az én hajszoltságom leképeződése volna ez) az amúgy békésebb szopirészt és az azt követő szendergős-összebújós-álombaringatósat is. Volt egy pont, amikor ki kellett jönnöm a szobából, hogy elszámoljak tízig, és kitaláljam, mitől lesz jobb.
Eközben a lányok a nagymamával "beszélgettek", mert szemüveg híjján mesét nem tudtak olvastatni vele. Mikolt lepakolta a könyvespolcot, Hanna pedig, ahogy meglátott, alkudozni kezdett az általam elmesélendő sztorik számát illetően. (na itt jött volna jól a humorom...)
Végül Áront kihoztam, Mikoltnak meséltem, Hannával beszéltem, aztán leoltottuk a lámpát, Mimit elvittük aludni, Hanna pedig bevackolta magát a miágyunkba. Kis Áronringatás után (már nem sírt legalább szegény...) lefeküdtem, hátha. Pislogott a kiscsomag, aztán úgy tűnt, aludni is hajlandó. Letettem, cicivel a szájában úgy maradt. Mikolt ekkor kiabált egy mamát... aztán csend.
Fél kilenctől fél tizenegyig tartott az egész, de mitagadás, elfáradtam... agyban is, meg fizikailag is. Biztosan bele lehet ebbe is jönni, de nagyon örülök, hogy holnaptól kettőnkre jut majd három...
... na most, hogy ettem, ittam, és már egy órája csend van, lassan rálátok magamra kívülről is. :) Estére elfáradok, és sokkal nehezebben megy minden. Még gondolkodni is :) De megoldottuk, és jó, hogy ezt is megéltük, megéltem, legközelebb már könnyebb lesz :)
Néhány gyöngyszem a maiak közül:
Tidak ada komentar:
Posting Komentar