Picit besárgult, ennek ellenére rendszeresen felébred szopizni. Csukott szemmel teszi, és ha nem kapja időben, hát megkeresi az ujjacskáját és nagy erőkkel szívogatja. Tegnap este, hogy Hannától el tudjak köszönni, cumit adtam neki. Mintha mindig is cumizott volna... Megrémültem, így inkább elvettem tőle, és cicit adtam neki, egy perc múlva elaludt. Megkönnyebbültem.
Rengeteg, nagyon rövid, selyemhaja van, szőke, és ha simogatom, olyan, mint egy kis bársonysapi. Szopi után mosolyog, annyira szeretem ezt. Meg a szuszogást, és a felnyekkenést, olyan hamar elfelejtettem ezeket a dolgokat és most olyan jó újra hallani, látni...
Kicsit tartottam tőle, hogy az itthoni nyüzsgés, a lányok hangazavargása hogyan fogja érinteni, de mint aki tényleg hazaért, nézi, figyeli a nagyokat, és egyáltalán nem zavarja, ha Mikolt a maga nem igazán csendes módján játszik mellette, vagy Hanna megsimogatja, betakarja a fejét is...
Eszik, alszik, éjjel hangja sincs, maratonit szopizik, de csak egyszer. Kettő és négy között. Ha valamire szüksége van, kér. Mama, légyszíves, szeretnék. Kismacska hangja van, és néha nagyon emlékeztet Hannára. Nyilas rák. Mindenkiből van benne egy kicsi. :)
Sok sok kép itt.
Minden nappal egyre jobban és egész másként szeretem :):)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar