Mikarácsonyunk

Áldott békés Karácsonyt kívánunk mindannyiótoknak...
Olyan szép pillanatok voltak a mai napban.
Amikor délután mindenki aludt, a kemencében ropogott a tűz, a karácsonyfa már a helyén, alatta az ajándékok. Ültem egyedül, volt egy kis időm, és csak örömködtem magamban, mert idén mi kaptuk a legeslegszebb ajándékot...
Amikor Hanna ébredt, és alig várta, hogy szép ruhába öltözhessen, és megnézze, hoztak-e az angyalok karácsonyfát. A csillogó szemeiket látni, amikor a sok kis lámpa fényét először meglátták. Hogy mindkettőnek kellett egy egy angyal a fáról, és csak ezután érdekelte őket a sok csomag.
Amikor Hanna előhozta a saját maga által becsomagolt játékait, és mindenkinek adott egyet egyet, mielőtt a sajátjait megnézte volna...

Hogy a nagymamánál mi is kaptunk ajándékot, amit tegnap együtt készítettek.
Amikor hosszúra nyúlt az este, és annyira elfáradtak, hogy nem tudtak elaludni, így végül hárman, Hanna, Mimi és én a szivacson feküdtünk, Mikolt középen. Fogták egymás kezét, és mozdulatlanul gondolkodtak...
Hogy béke volt, lelassultunk, ami három baba mellett nem mindig sikerül.