Kicsit a számokról...Volt nálunk a védőnéni, Sári. Új nekünk, és nagyon szeretjük. Kellőképpen rugalmas, fiatal, egyszóval pont nekünk való. Ma felhívott, mikor jöjjön, kértem, hozzon egy mérleget is, hozott.
Nos Áron 3290 gramm volt, amikor született, 3140 gramm egy napos korában, ma pedig 3480 grammot mértünk. Van értelme az éjszakai megasok szopinak. (ezzel azonos ütemben fogynak rólam a kilók, tegnap este 73 kg voltam, -7 a 80 kg-s szülési súlyomhoz képest) Igény szerint szoptatom, óra amúgy sincs a lakásban, de érzésre másfél óránként. Simul, a kis ráncos kéz is lassan csak emlék.
Kezdünk belejönni az ötös létbe. Tegnap sikerült olyan napot produkálnunk, hogy többnyire csak egy gyerekünk volt, de a legtöbb kettő. Hanna végigaludta a délelőttöt, (kicsit tartottam tőle, hogy beteg lesz, de nem...) Áron mintagyerekként evett, aludt, nézelődött, mindezt akkor, amikor a többiek épp nem igényeltek törődést. Nappal már a saját ágyikójában alszik, ez is egy fokmérője a megérkezésünknek. Délután mind a három gyerekecske egyszerre sziesztázott, így nekem is jutott egy kis pihenés. Tartsák meg e jó szokásukat...
Este két részre osztottuk a fürdetést, Áron fél nyolckor pancsolt egyet, majd evett és nyolckor már aludt is. Így a régi vacsora-fürdés rendet sikerült tartani, amitől a lányok mintha megnyugodtak volna. Áron pedig először fél 11 körül kért, aztán azonnal visszaaludt. Éjjel rengetegszer szopizott, de mert mind után aludt tovább, reggel fél tízkor majdnem kipihenten keltünk. Igaz, hogy hajnalban a pocakomra kéreckedett, de nem bánom, imádom a kis szuszogit, ahogy belémbújik...
Az alvással kapcsolatban... Nappal a kezemben alszik el, de le lehet tenni utána, sokszor alszik keveseket, kivéve ha cumizhat. Így ha nyugtalan cumizik. Így is számlálhatatlan sokszor szopizik, úgyhogy letettem a kérdést. Fejek is, bő egy liter lefagyasztva, Hanna tegnap kért belőle, finom.
A sárgasága múlóban. Valaki kérdezte, milyen, hogy fiú. Fogalmam sincs, egyelőre kisbaba, élvezem ezt a sohaújra állapotát, és ha nagyon belegondolok, örülök, hogy kisfiú, de annak még jobban, hogy van.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar