Az év utolsó napjának előestéjén eltűnődtem, mennyi minden történt velünk ebben az évben. Azt hiszem egy pár évre valót sikerült megélnünk, ha tennék fogadalmat a jövőre vonatkozóan, akkor az
1. csak élvezem azt, amit az idén megteremtettünk
2. nem szülök, de még csak pocakot sem szeretnék 2010-ben.
Januárban Dani újra dolgozó apuka lett, ezzel megkezdtük a második nászút után a hármasban való lét megismerését.
Február elsején megtörtént az első kalapácsütés a házban, amivel kezdetét vette a felújítás.
Márciusban Áron a pocakomba költözött.
Áprilisban Mikoltot elkezdtem tornára hordani, mert nem fejlődött úgy, ahogy a korához képest elvárható lett volna, nem kis ijedtséget és nem kevés álmatlan éjszakát okozva nekem.
Májusban elkezdtem összepakolni a lakást, majd május végén végre beköltöztünk a házunkba.
Június elején kiderült, hogy Hanna márciustól óvodába mehet.
Júliusban megünnepeltük Mikolt első születésnapját, aki hamarosan elkezdett a lábára állni, és nemsokára menni is.
Augusztusban két hetet Olaszországban töltöttünk, már egészen nagy pocakkal, így utólag nagyon örülök, hogy vállalkoztunk erre az útra, de akkor elég fárasztónak éltük meg... :)
Szeptemberben Mikolt elindult, és ezzel mind megnyugodtunk, rendben van.
Októberben Hanna három éves lett, és először gyűlt össze nálunk az egész nagycsalád.
November a betegeskedés, a maximális lelassulás, és a várakozás hónapja volt, hamar sötétedő napokkal, sok nyűgösködéssel, de túl vagyunk rajta.
December... varázslatos, nagyon fárasztó és az évünk egyik legszebb hónapja volt. Dani születésnapja, a Mikulás, Áron érkezése, a Karácsony, és az együtt töltött hetek ideje.
Mindezek mellett pedig olyan örömök, mint Blanka pocaklakósága, vagy hogy a Dédink még mindig velünk ünnepelt.
Nem kívánnék mást, mint egy kicsit nyugisabb újévet, gyerekekben gyönyörködőset, utazósat, de nem nagyon messzire, nézelődőset, töltekezőset, egészségben, türelemben, mosolyokban bővelkedőst.
És mindenkinek olyat, amilyent kíván magának, szeretettel.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar