Egyedül.
Mert Dani tréningen van.
Három naposon, a Duna másik oldalán, hogy ha esetleg hazajönne például fürdetni, altatni, az egész városon át kelljen jönnie. Ottalvós a dolog, ma este kezdődött.
Dani ma még eljött a vacsora előtt, de holnap már nem fog.
Így aztán ma ráedzettünk egy laza fürdősprogrammal a holnap estére, amikor a lefekvést is négyesben abszolváljuk majd. Egyelőre elképzelésem sincs arról, hogy az hogyan lesz.
A fürdés egészen jól ment. Mindenki tiszta és illatos, kicsivel sírtak csak fejenként többet, mint általában, és Hannára is csak egyszer kellett szólni, hogy ha nem üvölt, akkor is értem, hogy inni kér.
Mikoltnak hiába szóltam, ő bólogatott lelkesen, hogy érti, hogy a babával nem kellene a játéktartót annyira hevesen püfölnie, mert attól Áron megijed és nagyon hangosan méltatlankodik. Viszont püfölte tovább. Elvettem, erre még hangosabban kiabált, amitől Áron mégjobban megijedt és még hangosabban méltatlankodott.
Lennének kérdéseim... Mit tegyek, amikor Áron a kiskádban, nekem mindkét kezem foglalt, és Hanna fejest ugrani készül a nagykádba, amiben egyfelől nincs még elég víz ehhez, és ami van, annak a hőmérsékletéről semmit nem tudok. Vagy amikor épp mosom kis Mikoltomat, és Áron követeli a cumiját... sokszor, mert amint visszakapja, és én visszaérek a kádhoz, kiköpi... és követeli. Vagy amikor Mikoltot kiveszem, de a víz már kihűlt és Hannát is meg kellene törölni?
Na és akkor már csak egy halvány gondolatnyi arról, hogy a fürdés után paralel van mesélés a lányoknak a nagyfotelban és szopi Áronnak a miágyunkban, valamint ágybakerülés után Hannához még be kell menni párszor, mire elalszik, közben pedig Áron a pizsimbe bújva szeret szenderegni.
Kell, hogy legyen a megduplázódáson kívül más megoldás is... Persze feladhatom azt az elképzelésemet, hogy éjfél előtt mindenki alszik, beleértve engem is...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar