Tapogatózás a sötétben

Minél több gyerek, annál inkább megnyugszom, és meggyőződöm annak igazságáról, hogy nem mi rontjuk el...
Természetesen az alvás témájának újabb fejezete ez, az örökzöld, megunhatatlan gyöngyszeme életünknek.
Több alapvetésre jöttem rá, mióta Áronnal töltöm a fürdetést követő, nagyjából egy órát.
Két baglyunk és egy semmilyen kategóriába nem sorolható, igazi jólalvónk van. Ha kívánhatnék, azt kívánnám, maradjon ez legalább így és ha még költözik hozzánk újabb kistesó, az az utóbbi csoportot erősítse.
Mikolt egészen csöpp volt, amikor rájöttünk, ha hasra tesszük, és betakarjuk a buksiját, mint egy kis papagáj, azonnal elalszik. Mire nagyon meleg lett, és azon kellett volna ötletelnem, hogy hogyan nem fog megfulladni, megfőni a takaró alatt, már nem kellett neki. Fészket épít, az ágya tele van mindenfélével, de ő így szereti. Maga köré gyűri a paplanját, belefúrja a fejét a párnájába, választ magának egy nyulatbabátmimit és alszik. Őrizgesse ezt a jó szokását soká. Nem rajtunk múlt, nem tanítottuk aludni, nem órához igazítottam, és mégis, ha ágyba került, azonnal készségesen el is aludt.
Hanna ugye Hanna. Nem is részletezem, ő az egyik bagoly. Reggel felverhetetlen, este letehetetlen. Szép eredmény tőle és tőlünk is, hogy 11kor mostanában alszik már. Próbáltam vele mindent, az együtt alvást piciként nem tűrte, pedig lehet, hogy hosszabban, kitartóbban kellett volna magunk mellett tatani. Emiatt örök lelkiismeret furdalásom lesz... Ezzel együtt későn alszik, későn kel.
És akkor itt ez az icipici. Figyelem, és tapogatózom. Egyelőre a sötétben, mert minden nap másképp jó elaludnia. Az egyetlen, ami állandónak feltételezhető, az az elalvás időpontja. 11. Ma hason, cumival, tegnap a kezemben az oldalán, azelőtt cicizve ágybanfekve. Az egyik pillanatban még nem jó az, ami végül a következőben már csukott szemű, szuszogó Áront eredményez. Épp annyira rejtélyes, mint anno Hanna volt. Csak most több a hitem, meg a türelmem és örülök, hogy mellettem van, és tudom, egyszer úgyis elalszik...